HTML

2015.06.28. 23:05 winevalentine

Villányban helikoptereztünk

Bár sosem borultunk térdre az agyonsztárolt villányi vörösbor-monstrumok előtt, a brigád elérkezettnek tartotta az időt, hogy felrajzoljuk ezt a területet is bországjárásaink térképére. Júniushoz képest csípős reggelen szálltunk be Pesten az autóba, hogy dél felé vegyük az irányt, és 11 órakor már egy parasztház előtt álltunk, a borvidék névadó falujában.
dsc06205_lr.jpgKisvártatva meg is érkezett Bakonyi Péter, akitől azt reméltük, hogy megmutatja, milyen is, amikor a villányi bor nem mainstream. Ez két dolog miatt is igaz: szortimentjének jelentős részét alkotják fehérborok, illetve a vörösbor készítésről alkotott elképzelései is eltérnek az ott szokásostól.
A ház tornácának oldalára kerültek ki a kóstolót alkotó palackok, és ebből a szempontból is formabontóan, a tornác szegletében zajlott a kóstoló. Az, hogy a kert végében épp frissiben elkészült kóstolóhelységet még nem lehetett igénybe venni, minket egyáltalán nem zavart.
A villányi fehérekkel kapcsolatos előítéleteimet Péter az első borral azonnal ledöntötte - ifjabb koromban nem átalkodtam levenni a polcról villányi hárslevelűt olykor - ezek egytől egyig kiégett savú, kukoricás jellegű borok voltak. Nem úgy Bakonyi Csavargója. 2014-es, friss bor, zöldveltelini, leányka és chardonnay házasítása. Zöldalmás, vibráló savakkal, chardonnayvel szépen lekerekítve. Nem egy hízelgős bor, de egy pohárral simán lecsúszik, felfrissít.
dsc06197_lr.jpgCímkéjén a pince logója látható, egy helikopter, amely nem egy kreatív dizájner fejéből pattant ki, hanem egyszerűen az élet hozta így. Történt ugyanis, hogy volt Péternek egy területe, amit csak egy másik telken keresztül tudott megközelíteni - azonban a szomszéd megtagadta az átjárást. Az ügy jogi útra terelődött, ami sokáig elhúzódott, eközben egy humoros barát azt az ötletet adta, hogy közelítse meg a telkét helikopterrel - amely el is készült, igaz, csak rajzon. Ez ihlette aztán a többi bor címkéjét is, a hőlégballont és a vitorlázórepülőt.
2014-es Olaszrizlingjét, amely szintén fémhordóban érlelődött, a szép keserűmandula ellenére én laposnak éreztem.
Két teljesen ellentétes Hárslevelűt kóstoltunk ezután 2013-ból és 14-ből. A 13-as szerintem referencia szint, illatban visszafogott, kicsit mézes és virágos jellegű. Tokaji és somlói társaihoz képest nagyon könnyed és jó ivású, kicsit tán mézes-citrusos jellegű, kifinomult bor.
Ezzel szemben 2014-es párja, amely héjon áztatással készült, szalmasárga színű, olyan illattal fogad, hogy szinte kicsordul a pohárból. Ízre is harsány trombitaszó a 13-as lágy szaxofonja után, ömlik a gyümölcs, a méz, majd egy vaníliás-herbális utóízzel köszön le. Aki szereti a markáns fehérborokat, ne hagyja ki.
A vörös sort a 2013-as Kékfrankosával nyitottuk - meglepően világos, rövid héjon áztatással készült bor minimális hordóhasználattal, szedres, meggyes, bogyós illatban és ízben, utóbbiban szép egyensúgy egy kis kesernyével és fűszerességgel, egy nyári szellő könnyedségével. Jó.
Gyakorlatilag egy vertikális Cabernet Franc kóstolóra vállalkoztunk ezután, innen csak egyet-egyet emelek ki.
Pir fantázianévre hallgató házasítása az én tetszésemet nem nyerte el, túlságosan szőlőhéjas, kékszőlős illatra és ízre, ettől portugieseres beütésű.
2010-es Cabernet Francja viszont a fajta egészen más arcát mutatja meg, mint amit Villányból megismerhettünk - szinte minden kortyra más gyümölcs jut eszembe: ringló, áfonya, feketeribizli. És a végén csak egy leheletnyi vanília. Nincs megterhelve hordóval, nincs túlexponálva, nem érzi az ember úgy két korty után, hogy leszakad az ínye a tannintól.
p1120325.jpgAbszurdnak hangzik, de nem vicc, ezután, kiderült mit csinál az ember Villányban tömérdek hárs aszúszemmel. Aszút, mert miért is ne! Ugyan Tokajjal nem veszi fel a versenyt, de a 2013-as Hárs Aszúnak megvannak a maga értékei - illatra például csodálatosan körtés, és ezt ízben is hozza, túlcsorduló vilmos áradattal és szép cukorral. A test és a sav kicsit kevés.
Mindent egybevetve, Villány sokkal izgalmasabb hely lehetne, ha több ilyen, nyitott szemléletű borász tevékenykedne a borvidéken. Még több kitűnő hárslevelűt és gyümölcsös cabernet franc-t szeretnénk innen, az untig ismételt nehézsúlyú bordói házasítások helyett!
Hosszú borsort kóstoltunk gyors lezárással, mert ezután Péter szaladt a Fishingre, mi pedig a következő pincénkhez a Kopár tövébe - vissza a mainstreambe. 

Szólj hozzá!

2014.10.29. 22:33 winevalentine

Szekszárdon jártunk – először, és biztosan nem utoljára

Némileg bonyolultan jutottunk fel a szekszárdi szőlőhegyre – a késés miatt taxit hívtunk, aki azt mondta, nem talál oda, aztán vártunk egy másik kocsit ahol a taxis szerencsére egyből tudta, merre van az úticélunk.

Ragyogó napsütésben fogadott minket Pósta Péter kóstolótanyájukon, ahol ugyan pincelátogatásra nincs lehetőség, ellenben csodálatos panoráma nyílik a szemben lévő hegyen lévő dűlőkre, sőt, távcsővel néhány híres pincészetet is kiszúrhatunk odaát.

DSC01445_LR.jpg

Dióhéjban annyit kell tudni Póstáékról, hogy mennyiséget és minőséget illetően egy kézműves pince, kb. 15 hektáron gazdálkodnak, és az 5 fő szekszárdi kékszőlő fajta mellett savignon blanc-nal és olaszrizlinggel foglalkoznak. A szőlészetben és borászatban ügyelnek a természetességre – az idei, csapadékos nyár ellenére csak ötször permeteztek, és nem használnak fajtaélesztőt boraik készítésekor. Az általuk készített nedűt Budapesten főként vinotékákban és borbárokban lehet felfedezni, mi a Kadarkában találkoztunk velük először.

Az egész kóstolót a gasztronómiai igényesség jellemezte – rágcsálnivaló gyanánt házi szalámi, kolbász, tepertő került az asztalra, amelyet friss kenyérrel és zöldségekkel fogyasztottunk. Utóbbiaknak sem volt „hipermarketes” a minősége, ízre és állagra is kiválóak voltak.

DSC01427_LR_2.jpg

Elsőként egy 2013-as Pinot Noir Rosé került a poharunkba. Egy igazi természetes, „vad” anyag, nem egy epres málnaszörp illatú, lágy, mainstream rozé. Illatában nem intenzív, de már itt is beköszön a markáns sav, amely később a kortyot is dominálja. Szép sava miatt tisztán is kitűnő, szódával pedig egyenesen csodás. Apropó, ha eddig ásványvízzel itta volna bárki a fröccsöt, el kell felejteni, a szóda apróbb buborékaival sokkal jobb ez az ital.

DSC01395_LR.jpg

A 2012-es Olaszrizlinget az tette számunkra egyedivé, hogy a felét akácfahordóban érlelték. Ez kicsit a bor ízén is érződik, tompítja  a reduktív savakat. A szokásos olaszrizlinges marcipánosság mellett a hordótól kicsit krémes és diós is.

A kóstoló egyik sztárja mindenképpen a Fuxli volt, a rókavörös szekszárdi siller, amelyet a szekszárdi borászok a borvidék egyik zászlósborának szánnak és mindenki elkészíti évente a saját Fuxliját – amely aztán egységes dizájnnal kerül forgalomba. Ez a 2013-as siller, ami egy kékfrankos, kadarka, merlot házasítás, nekem elsőre olyan volt, mint egy mediterrán vörösbor, lágy savakkal és sok gyümölccsel.

A 2012-es Kadarkájuk egy gyümölcskavalkád, olyan sangriás. Nem a 1,5 literes bolti palackos sangria, hanem valami olyan, amit a spanyol Costa Braván kihoznak kancsóban, telepakolva gyümölccsel, hogy hidegen szürcsölgessük. Narancs, banán, dinnye, mindenféle gyümölcsök és némi édesség is megjelenik annak ellenére, hogy teljesen száraz a bor.

A kékfrankos, mint fajta általában nagy kedvencünk, most sem hozott csalódást. 2011-es Kékfrankosuk igazi klasszikus, fűszeres és meggyes illatú. A korty közepe leginkább egy tökéletes meggyszörphöz hasonlítható, a végét pedig a 12 hónap másodtöltésű fahordós érlelés lágyítja meg.

2011-es Cuvéejük nevét aki elsőre le tudja olvasni a palackról, annak szívből gratulálok tekintve, hogy a neve Noirkékmerfranlotpinotkos. Ezzel meg is spóroltuk az első kérdést kóstolásakor, hogy milyen fajták házasítása. Véleményem szerint megérte az összes vörösborukat egybeházasítani, mert egy nagyon kerek bor lett a végeredmény. Illatra keleti fűszeres, parfümös, kicsit a turánra emlékeztet, a korty előbb gyümölcsös, majd csokis. Mindez 14 % alkohollal és jó testtel megáldva. A kóstoló csúcsa.

DSC01406_LR.jpg

Meglepő módon a 2011-es szűretlen Cabernet Franc-juk portugiesereket meghazudtolóan friss kékszőlő illatú. A masszív test ellenére kellemesen gyümölcsös, lágyan „tejes” a korty. Utóbbi nálam beigazolta a feltevést, hogy Szekszárdon gyümölcsösebb, lágyabb, jobb ivású borok készülnek, mint Villányban.

Póstáéktól elindulva átvágtunk a szomszédos hegyen a dűlők közt vezető utakon, aztán visszatértünk a városba – csak azt sajnáltuk, hogy nem hagytunk több időt arra, hogy tovább élvezzük a szekszárdi szőlőlankákat.

Szólj hozzá!

2014.02.14. 18:00 winevalentine

Az első egyperces... Egri Korona Selection Merlot 2011

110599_afonya02.jpgEgy igazi jó téli vörös, amit a kandalló mellett szívesen eliszogatnánk. Már a palackból döbbenetes illat fogad: mintha áfonyaszörp lenne a odabenn. Innentől senki nem fog késlekedni a kitöltéssel, az illat miatt egyszerűen ráveti magát az ember a borra. Egy pillantás a színre - mély rubinvörös - még egy szimmantás - még több áfonya - és már csusszan is. Aztán jön a csettegés meg mammogás. Mert a bor nagyon egyben van: pirosbogyós gyümölcsök, meggy és szilva, némi lekvárosság. Szintén ott van valami meghatározhatatlan borsos vagy fahéjas fűszeresség, és a végén egy kis csoki, amivel teljes lesz a korty. Ebben az árban (kb. 3000 Ft) meglepően komplex és jó egyensúlyú bor.

Szólj hozzá!

2013.11.12. 14:55 winevalentine

Móri Rejtelmek

Egy őszi borbarangolás kedvéért bevállaltuk, hogy egy októberi vasárnap reggelén felkerekedünk, és elbuszozunk Mórra egy egynapos kóstolóra. Drága és hosszú volt az út, de az élmény ugyebár... az ismét megfizethetetlen volt.

DSC07220_LR.jpg

11 órakor értünk a Vértes nyugati lankáihoz, Mórra. A várost a 18. századi Lamberg-kastély és a hegyek látványa teszi különlegessé, no meg a pincék, amelyek felé utunkat vettük. Szívélyes vendéglátásban volt részünk az első pillanattól, a kóstoló előtt megnézhettük a szőlőfeldolgozó gépeket, a pincét, és hordómintát is kóstoltunk. A modern bogyózót és prést látva azt tippeltem, hogy öten dolgoznak a pincénél, de mint kiderült, ennél is kevesebben. Ezekkel az eszközökkel néhány ember felügyelete mellett lesz a szőlőből tökéletes minőségű must, amely a gravitáció által jut a felszínről a pincébe, a tartályokba, illetve ászokhordókba.

A Maurus pincének nincs saját szőlőterülete (amit a minőség alapján meg nem mondtam volna), minden évben felvásárolnak, általában ugyanazoktól a gazdáktól. Csak magas minőségű gyümölcsöt vesznek át, és a gazdák általában tisztában is vannak az elvárásokkal. A boroktól nem sajnálják a pinceidőt, és szerintem ez sikerük fő titka. Kóstoltunk nagyon szép, érett, 3-6 éves tételeket is. Sok pince nem engedheti meg magának, hogy ilyen lassan forogjanak a borok, szerencsére ők igen. Hordó- illetve tartálymintát kóstoltunk legelőször, egy 2012-es királyleánykát. Egy reduktív iskolapélda, kiemelkedően könnyed, savai nem maradnak ott a szájban. Jó ívű, és gyors lecsengésű, nincs semmilyen mellékíze, mint néhány olcsó egri "leánynak".

DSC07238_LR.jpg

Az asztalhoz ülve sajttál, szeletelt kifli és olívabogyó fogadott minket, a pincemiliőt pedig mécsesek tették még hangulatosabbá. Egy igazi vadóccal folytattuk a kóstolást, egy semmiképp sem unalmas 2010-es sauvignon blanc-nal. Amikor a világos arany színű nedűt az orrához emelte az egyik boros kollega, felkiáltott: "Ez csupa bodza!". És igaza volt, több fűszeres gyümölcs illetve virág illatot is fel lehetett benne fedezni: mangó és grapefruit is volt benne. Ízre nekem sós-kesernyésnek érződött, mint az ayran (török joghurtital), és volt egy kis "macskapisi" jelleg a végén. Az utóbbi jelzők alapján sokaknak borzasztónak tűnhet, nekem a különlegessége miatt tetszett. Egy 2012-es rajnai rizlinggel mentünk tovább, amely kora ellenére óarany színű, orrban mézes-csalános, ízben pedig olyan párost alkot a vegetális jegyek és az ászokhordó miatti kávé-karamell kavalkádja, mint a mentol és a csoki az after eight-ben. Viszont ez kicsivel dél után is kitűnő.

DSC07307_LR.jpg

Miután néhány könnyebb sajtfalat társaságában lecsúszott a rajnai a torkunkon, áttértünk az érettebb, komolyabb tételekre. Egy olyan 2007-es tramini került az asztalra, ami ismét túljárt volna az eszünkön, ha vakon kóstoljuk. Merőben más arcát mutatja a fajtának, mint egy fiatal tramini, nevezhetnénk buta szójátékkal tramaxinak is. A világos arany színű nedű illatra érett szőlő, mazsola és puncs, az a fajta, ami lassan kezd fogyni, mert sokáig szagolgatjuk. Ízre mást hoz, a beltartalom, a sav és az ásványok egy “jó levessé” állnak össze, az összetettség valahol a 20. emelet környékén van. Ezután ugyanannak a hordóválogatását kóstoltuk, amelyre még kifinomultabb, virágos illat és ízben egy kis kesernye jellemző – egy példa arra, hogy mindent lehet még tovább fokozni.

DSC07248_LR.jpg

A borvidék zászlóshajóját, vagy legalábbis legismertebb fajtáját, az ezerjót töltötte vendéglátónk poharunkba ezután, ráadásul egy tekintélyes 2008-as, hordóban érlelt formájában. Intenzitásban elmaradt a traminitől, a világos arany színű bor illata a tavaszi virágokat idézi, ízben a már említett “jó leves” egyensúllyal.

Ha már épp az ezerjóról volt szó, ezután az ezerarcúval folytattuk, ami nem más, mint a chardonnay. Sokszor hallottuk már, hogy ebből a fajtából mennyire különböző arcú borokat lehet kihozni, mégis a hipermarketek polcain tornyosuló 1000-1500 forintos “sárdoné” mind ugyanazt tudja: egzotikus gyümölcsök, kellemes savak, jól csúszik, és a laikus fogyasztónak minőségi benyomást kelt. A Rejtelem, mert így hívják Maurusék különleges chardonnay-át, más pályán focizik, ez itt inkább a BL döntő környéke, mint a hazai bajnokság. Nem hiába tettem már említést róla a blogon, különleges kandírozott narancs ízével most is lenyűgözött. A 2007-est kóstoltuk először, arany szín, kandírozott és aszalt gyümölcsök jellemzik illatra és ízre is. Utána pedig következett egy csepp történelem, pontosabban fél deci, az első, 2005-ös Rejtelem szériából, ami még szebbnek és még komplexebbnek mutatkozott kistestvérénél.

DSC07241_LR.jpgDSC07250_LR.jpg

Egy Tokaj-fanatikus brigádtól szerintem elismerő, hogy nagyon elégedettek voltunk a borok intenzitásával és komplexitásával. Ár-érték arányban kiváló, 3000 forintért kóstolhattuk meg a prémium szortimentet, plusz a vendéglátás előtt is le a kalappal. Tartsák meg jó szokásukat, hogy hosszan érlelik a borokat, és én is megtartom a jó véleményem -  a Maurus borokat mindenkinek csak ajánlani tudom.

A képekért köszönet Petykónak.

DSC07261_LR.jpg

DSC07267_LR.jpg

Szólj hozzá!

2013.06.17. 09:11 winevalentine

VinAgora zsűrizés - a kulisszák mögött

Évek óta részt veszek a boros barátokkal a VinAgora borgálán, ahol körülbelül 600 lezsűrizett bort lehet megkóstolni. Amikor már elfogyott néhány deci bor, és nagyon nem értek egyet egy bírálattal, fel szokott merülni bennem, hogy hogyan tudnak rövid idő alatt ennyi bort lezsűrizni. Megjelenik előttem a kép, ahogy idejönnek a nemzetközi borvilág nagyjai egy kétnapos budapesti tivornyára, ahol a dőzsölés mellett éppen adott hangulatuktól függően lepontozgatják a borokat.

Idén bepillanthattam a kulisszák mögé, és kiderült, hogy minden, ami a zsűrizéskor zajlik, az előbb felvázolt filmszerű jelenet szöges ellentéte - elnök vezette, szigorú bizottságok, csend és fegyelmezett kóstolás - de ne szaladjunk előre. A nyolcfős csapatot, akik részvételt nyertek a zsűrizés megtekintésére, igen vendégszerető módon várták a szervezők a helyszínen, a bejárás előtt kávé és reggeli sütemények segítették a szombat délelőtti "ébredést". Ezután Zilai Zoltán, a borverseny igazgatója beszélt a zsűrizés menetéről.

Egy objektív kóstolási eredményhez ideális körülmények szükségesek - akár egy aranyérmes bor is tűnhet pocséknak melegen, bögréből, egy olajszagú konyhában fogyasztva. Ezért a zsűrizéskor minden egyes részletre, a pohár és a helyszín illatsemlegességére, a bor hőmérsékletére és a nyugodt körülményekre is odafigyelnek.

Hogyan lehet 500-600 bort végigkóstolni objektív mércével? 49 szakember 3 napig dolgozik rajta. 7 darab 7 fős bizottság kóstol egész nap. Egy bizottság 3 x 12 bort kóstol naponta, szünetekkel (ami napi 30- 40 minta fejenként). Közben csak nagyon keveset nyelnek le a nedűből, két bor között víz és kifli áll rendelkezésre. Egy  12-es szériában hasonló borok vannak összeválogatva.

Kik döntik el a beküldött borok sorsát? Elsősorban borászok. A 49 bíráló 4/5-e borász, 1/5-e sommelier, illetve egyéb szaktekintély. Tekintettel arra, hogy a VinAgora egy nemzetközi borverseny, a 7 fős bizottságokban maximum 3 fő lehet magyar. Az objektív eredmény miatt fontos, hogy különböző gasztronómiai kultúrákból érkező bírálók üljenek a zsűri soraiban, más és más ízléssel - mi, magyarok például a fűszeres, intenzív, jó savú borokat preferáljuk.

A bevezető után beléptünk a konferenciaterembe, ahol javában zajlott a munka, és csak a poharak koccanásai törték meg a csendet. Persze nem azért, mert a bírálók koccintottak volna, hanem mert minden mintához külön poharat visznek a pincérek a zsűritagoknak.2013-06-15-1037.jpgA bírálók laptopok előtt ülnek, és egy szoftver segítségével pontoznak. A megjelenés, illat, zamat pontozása mellett egy 350 fogalomból álló szótár segítségével írhatják le a bor karakterisztikáját és főbb jellemzőit. Ilyenkor "pókerarccal" értékelnek, csak később beszélnek, ha szükséges.

2013-06-15-1043.jpg

Miután mind a 7 bíráló végzett, az elnök látja az átlagolt végeredményt. Ha egyértelmű a helyezés (például ezüstérmet kap a bor, de az arany ponthatárától messze van), haladnak is tovább. Ha ponthatáron van, megbeszélik az eredményt, ha így sem alakul ki konszenzus, szavaznak.

Érdekes volt látni, hogy milyen fegyelmezetten folyik mindez - a pincérek töltenek, a bírálók pontoznak, utána pár szóban megvitatják, ha kell, és jön a következő bor. A kedélyes beszélgetések a borászok illetve a szakma nagyjai között pedig a termen kívül, a szünetben zajlanak.

2013-06-15-1047.jpg

Egy sokkal "zajosabb", élettel telibb részét néztük meg a zsűrizésnek ezután: ez a "backstage", ahol nincs megállás, a pincérek szaladgálnak borokkal, dekanterekkel és poharakkal. Egy hangjelzés kíséretében jelenik meg a kijelzőn a bor sorszáma, amit éppen ki kell vinniük a megfelelő asztalhoz.

asztalok.jpg

_DSC4369a.jpgA borok be vannak készítve különböző hőmérsékletű hűtőkbe, és csak arra várnak, hogy a bírálók poharába kerüljenek. A dekantálást igénylő borok a "fellépést megelőzőleg" át vannak levegőztetve, hogy ideális körülények között legyenek megmérettetve.

Végül a legexkluzívabb része az volt a körbevezetésnek, hogy megkóstoltunk néhány bort, köztük egy olyan aranyérmest, amelyről akkor még rajtunk kívül még senki sem tudta, hogy az. A hónap végén, ha a borgálán újrakóstolom, minden bizonnyal majd elmosolyodok, és az fog járni a fejemben, hogy én már akkor tudtam, hogy plecsnit fog kapni, mikor még ki sem hirdették.

Ezúton is köszönet a szervezőknek a bepillantásért a kulisszák mögé és kívánom, hogy a VinAgora ne csak Magyarország, hanem egész Közép-Kelet-Európa meghatározó borversenye legyen a jövőben.

Szólj hozzá!

2013.06.11. 17:37 winevalentine

Mátrai hétvége

Idestova két hónapja történt, de így, hogy nagy lassan megszületett a poszt, közlöm.

Sikerült az utolsó télies hétvégét kifognunk a mátrai bortúránkhoz. Nagykabátban sorakoztunk szombat reggel nyolckor a Stadionok buszpályaudvaron a gyöngyösi busz kocsiállásánál. Fel-felelevenítettünk néhány élményt a két évvel ezelőtti gyöngyöstarjáni kirándulásunkról, amikor Ludányi Józsefnél és Csernyik Istvánnál jártunk. Utóbbi fergetegesre sikeredett, így úgy döntöttünk, idén visszatapsoljuk.

Első utunk Szűcsibe vezetett hatalmas kátyúkon és egy zsebre dolgozó buszsöfőrön keresztül, csak hogy a helyi viszonyokba is belekóstoljunk. Aztán a faluközpontban beültünk egy új Ford Mondeóba (micsoda váltás a helyi járat után) és meg sem álltunk a pincesorig. Első vendéglátónk, a Nagy Hársas pince két jóbarátot takar, akik hobbi szinten borászkodnak, és ehhez mérten figyelemre méltó tételeket tesznek le az asztalra. A parányi pincéből gyümölcsös szürkebarátok, tüzes kékfrankosok, és némi testes cabernet franc is előkerült.

Szólj hozzá!

2013.04.03. 13:31 winevalentine

Külföld vs Concubina

Húsvét szombatján becsekkoltunk a Dropshop borbárba a Jászain, hogy megnézzük, az eddigi favorit Kadarka és általunk szintén kedvelt Palack mellett milyen helyezést adhatunk neki.
Valószínűleg nem lesz a kedvencünk, mert a hiába a jó kiszolgálás és a magas minőség, a szortiment nagyrészt külföldi borokból áll. Bámultuk is a krétával megírt borárlistát a falon, ismerős nevek után kutatva.
Sajnos az egyik, magyar mércével drágának mondható (700-1000 Ft/dl) külföldi bor sem tudott a mi ízlésvilágunknak kielégítő választ adni, a bor és a nyelv közötti kérdezz-felelekben. Ittunk Észak-Olasz száraz fehéreket, elzászi félszárazokat, sőt, még a végén egy Malbecet is kértünk a fiatal kontinensről, mert az már párszor bevált. Nem voltak rosszak, de egyik sem hagyott mély nyomot, aminek az az oka, hogy ezek ott belépő szintű borok...
456606147image_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Tartogatott azért az este egy meglepetést, NAG, azaz Németh Attila Gábor 2008-as Concubinája személyében. Már nevében is sejtelmes, olyannyira, hogy egy borkedvelő barátom háromszor futott neki, mire ki tudta mondani. Gyümölcsös vörösbor ez, és nem úgy, mint a kannás Sangria a hipermarketből. Már orrban érezhetőek a túlérett gyümölcsös jegyek, könnyed, mégis karakteres. Amikor a szánkba vesszük, ha nem is szőnyegbombázás, de kétszer robban, egyszer egy lágy és hordós, vaníliás, enyhébb gyümölcsös íz, majd jön a nagyobb pukkanás, az aszalt és túlérett szilvával és más gyümikkel. De a lényeget pont nem lehet leírni - azt csak egy pillanatra érezni - egy különleges íz, amire nincs a szótárunkban szó. Tény, hogy nagyon egyedi ízvilág, ezerből egy kategória.

Szólj hozzá!

2013.03.28. 11:32 winevalentine

Repibor és Vineum, ráadásnak "Mórusz"

Tegnap egy jóbarátommal úgy döntöttünk, hogy a március végi, 10 cm hóval járó időt néhány fotón megörökítjük. Választottunk a túrához a faterja pincéjéből egy repibort, amely igencsak kellemes meglepetéssel szolgált.
Haladjunk visszafelé, úgy izgalmasabb. Lágy lecsengés, a fajtát meghazudtoló módon simogatja a nyelvet. A tanninjai nem támadnak vad spártaiként ínyünkre, ha sokáig a szánkban tartjuk, akkor is csak finoman szúrkálnak lándzsájukkal esetleg. Perverz módon a legjobb összefoglalója az íznek, ha azt mondom: áfonyás gyümölcsjoghurt. Tejes, krémes aromák és sok sötétbogyós gyümölcs, áfonya, szeder, némi feketeribizli. Orrban a tejesség dominál, de kis szellőztetés után jönnek a gyümölcsök is. Olyan ez a bor, mint amikor egy afrikai banánültetvényen, ahol már zölden leszedik és eladják a banánt, véletlenül ott marad egy fürt, és szépen beérik. Ugyanez történt ezzel a 2008-as standard Teleki Cabernet Savignonnal: véletlenül beérett. Társait pedig elfogyasztották kicsit nyersen 2010-ben.

A Vineum ár-érték arányban villantott nagyot. 2009-es édes Hárslevelűjük olyan, mint a pizzás a Király utcában - olcsó, és nagyon korrekt színvonalú. Nem kell persze Áts Cuvée-i magasságokra gondolni. De ha egy édes borban 1000 forintért jó az egyensúly, sok a gyümölcs, jön a körte, az egzotikus és szárított gyümik tömkelege, az mindenképp említésre méltó. Desszertbor a mindennapokra, vacsora után a málnaszörp vagy a kocka csoki helyett.

3000904image_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

A ráadás a Palack borbárban, átmelegedés gyanánt egy pohár Rejtelem 2009 volt a Maurus pincétől. Számomra még mindig rejtelem, valószínúleg az is marad, hogy tudtak ilyen túlérett, kicsit szárított narancsos ízt kölcsönözni a bornak. Mint amikor megveszed a hipermarketben a vödrös narancsot, és nem fogy el két hét alatt. Az utolsó szemek már kicsit veszítenek a nedvességükből, és édesebbnek érződnek. Na, ezt az édes narancs ízt lehet érezni a borban. A fahordós érleléstől és a hosszú seprőn tartástól különösen lágy, virágos, egzotikus gyümölcsös. Masszív extraktja és intenzív aromatikája mellett is könnyed, csajozós bor.

Szólj hozzá!

2013.02.13. 23:45 winevalentine

Kadarka ad hoc kóstoló - Balla Géza

"Csúnya baleset" ért minket múlt hét kedden, beleszaladtunk egy tíztagú borkóstolóba a Kadarka borbárban. Eredetileg pár féldecis kóstoló volt tervben a borlapról, azonban ahogy helyet foglaltunk, odajött hozzánk a tulaj, és egy félmondattal meggyőzött. Tehát rábólintottunk, Balla Géza teljes repertoárja két Mátyás királyért, már nyújtottuk is a csuklónk a karszalagért és fröccsent a pohárba az első tétel.

2013-02-12-498.jpg

Rögtön egy számunkra ismeretlen fajta, mustos fehér került elénk, és illatra sok újat tudott mutatni. Elsőre azt gondoltuk, hogy egy muskotályos bor lesz, csak egy kicsit más - ennek ellenére illatban nem muskotályos bukét, hanem banánt és dinnyét hozott, elég erőteljesen. A szájban már nem volt olyan intenzív a bor, de jó ivású, virágos tétel. Egy királyleánykával folytattuk, ami egy kellemes, laza átvezetésnek tűnt az utána következő Sauvignon Blanc irányába - üdítő hőmérséklet és vibráló savak, emellé mézes aromák a kortyban, édesség nélkül - igazi szomjoltó volt ez a bor. Nem is várakozott sokáig a poharunkban, annyira jól esett. Ezután hamar kitöltötték a Blanc-t, amivel átléptünk a testes fehérbor kategóriába. Közben odajött hozzánk Géza bácsi személyesen, és kézfogáskor felborult egy pohár az asztalon, amit úgy kommentált: -Csak víz volt? Akkor nem baj. :) Ők afféle öko irányba haladnak a borászattal, rusztikusak a boraik, ez a blanc sem tartozott a mainstreambe - finoman szólva a maga 14,5% alkoholjával. Ehhez azonban élénk savak és némi maradékcukor is társult, így egyensúlyos volt a bor, bár nekem a könnyed leányka után még így csípte egy kicsit a nyelvem.

Intermezzoként néhány szó a kiszolgálásról, ami, mint mindig most is fergeteges volt. Roséhoz, vöröshöz új pohár, szóda és pogácsa ajándékba, maximális figyelmesség és hozzáértés. Utóbbit alapvetőnek gondolnánk, de sok borbárban voltam már, ahol egy-egy borról semmit sem tudtak mondani a felszolgálók.

A vörösök előtt egy rosé cuvéet is kóstoltunk, ami finom volt, de bennem nem hagyott mély nyomot, mert a sötétebb, már-már silleres irányt képviselte. (Én személy szerint a könnyed és üdítő, világos színű, málna és eper ízvilágú rozékat kedvelem). Boros kollegámnak annál inkább tetszett, el volt ájulva a savaitól, és a benne lévő erdei gyümölcsöktől.

A Kékfrankos annál inkább meggyőző volt. Élénk, mély bíbor szín, orrban egy kicsit alkoholos, ízre viszont már selymes, zamatos, szilvalekváros-aszalt szilvás ízvilág, alacsony savérzet. Mindenképp más, mint azok a könnyed, kicsit fűszeres és meggyes kékfrankosok, amihez az itthoni borvidékeken szoktunk.2013-02-12-497.jpg

A borsor hátralevő részében már nem nagyon foglalkoztunk jegyzeteléssel - így csak egy-egy élményt tudok kiemelni. A Cabernet Franc Sziklabor nekem speciel negatív élmény volt, az alkoholtól és a tannintól könnyezni kezdtem - igaz, egy kicsit magasabb hőmérsékleten kaptuk, mint kellett volna. Hiányzott belőle a barrique, ami a végét ellágyítja. Ennek ellenére nem akarok senkit lebeszélni, aki szereti a nagyon kemény, rusztikus borokat, annak nyerő lehet.
A borsor végét Kadarisszima hercegnővel zártuk, amely inkább egy egzotikus arcú félvér hölgyemény, mint egy klasszikus szőke szépség (ami ugyebár a Tokaji aszú). Édes áfonya, érezhetően természetes cukor, ráadásul 100 g/l környékén. Kellemes lezárás egy száraz kóstoló végén, gyümölcsössége miatt egészen cuppogós. Számomra az édessége miatt a fél deci a maximum mennyiség, de az olyan jól esik, mint egy édes szörp a nyári kánikulában.
Összességében: szinte az összes tétel adott valami különlegeset, érezhetően kicsit már világból, más talajról származik, és felfedezhető a pincészet nem mainstream felfogása is a borokon. Mindenképp ajánlott megkóstolni Balla Géza borait!

Szólj hozzá!

2013.02.13. 23:38 winevalentine

Furmint Február

Egy kóstoló, amit már pár évben kihagytunk a boros brigáddal - idén a Tokaj-imádat és a téli kóstoló-ínség odavonzott minket. Mások is így lehettek vele, amit a telt ház és a tömeg igazolt. A borászok személyesen prezentálták nedűiket, de nehéz volt őket egy kis beszélgetésre elcsípni, a tömeg miatt. Mint mindig, a kóstoló elején komoly arccal kóstolgató, jegyzetelő népeket, a végén pedig a "még egy kortyot-még ezt is megkóstolom" jellegű vircsaftot lehetett tapasztalni. A szervezők türelmesek voltak, a hivatalosan 9-ig tartó kóstolón még fél 10 után is lézengtek kapatos vendégek.photo_1.jpgA pincészetek listája a weboldalon megtalálható, és szigorúan szubjektíven emelnék ki egy párat.
A gyümölcsös bevezetőt az Árpád Hegy Pince csodálatos 2011-es Veres Furmintja szolgáltatta, a meglepetés az ananász íze volt benne. Sikerült ezzel magasra tenni a lécet a kóstoló hátralevő részére.
Pár felejthetőbb tétel után úgy döntöttünk, hogy biztosra megyünk, és egy régi kedvencet kóstolunk meg: Béresékhez mentünk, ahol megállapítottuk, hogy a Lőcse Furmint még minding a leglágyabb, amit ebből a fajtából kóstoltunk. Ahogy a fajta savai belesimulnak a bariqque vaníliájába, zseniális. Kicsit olyan, mint a "borok viszkije": hosszasan el lehet kortyolgatni, testes, erős és egyben lágy.
Az este egyik legnagyobb meglepetése számunkra a Fekete Pince 2008-as száraz furmintja volt - az amúgy kiváló Tornai Prémium Selectionok elbújhatnak mellette. Valójában nem is gondoltuk volna, hogy a másik furmintos borvidékünk, a piciny Somló ekkorát tud majd villantani a sok Tokaji közt. Illatra gyönyörű, Tokajis jegyek - mézes, virágos, barackos, koncentrált - ízre hasonló, kicsit kevesebb koncentrációval. Illatra kései szüretnek mondtam volna. Mindezt amúgy technológaiai bravúrok nélkül, klasszikus módszerekkel - érdekes, mennyivel egyedibbek tudnak lenni a kézműves borok.
Feketéék furmintja után még találtam egy személyes kedvencet: a Bodrog Borműhely, két jóbarát apró pincészete - és fura módon a friss 2012-es furmintjuk jött be, csupa gyümölcs, 6 g maradékcukor - szerintem kitűnő. Kiváncsi vagyok, mi lesz belőle, ha nagy lesz.
Kicsit eldugottan, a lépcsőtől messze, egy hátsó teremben még sok nagyágyú sorakozott, gyakorlatilag az összes mádi pincészet, köztük Szepsy is.Nagy kár, hogy itt már nem volt elég ízérzékelésünk egy újabb maradandó élményhez.

Szólj hozzá!