Pannonhalmát a bor vonatkozásában mindenki az Apátsági Pincészetről ismeri. Eddig mi is így voltunk vele, ezért a borvidéken tett látogatásunk alkalmával két kisebb, fiatal pincészetet vettünk célba. A Cseri pincénél csodás háztáji borkorcsolyák és kreatív borok, Hangyálnál szuper modern környezet és precíz tételek vártak minket.

Aki a borvidéknek az északibb részét szeretné felfedezni, Nyúl községben érdemes megszállnia, innen sétatávolságra találhatók a löszbe vájt kis pincék, illetve a Benti dűlő, ahol a Cseri pincét találjuk.

Cseri pince

Közép-Európa egyik legnagyobb természetes vízmosásán gyalogoltunk fel a löszfalak között az első kóstolóhoz, ahol hangulatos pinceépületben várt minket a Cseri házaspár.

Cseri Norbert az Apátsági pincészetben kezdte pályafutását és 2010-ben alapította meg saját pincészetét. 9,5 hektáron gazdálkodik és 7 fajtával foglalkozik, amik közül a rajnai rizling van a fókuszban. Igazi családi vállalkozásként működik a pince, immár fiuk is okleveles borász, és részt vesz a pince életében. Főleg gasztróban értékesítenek, elég sikeresen – a Costesbe is válogatták be borukat. Igazán jó hangulatú kóstolót kaptunk Norberttől és feleségétől, a terülj-terülj asztalkám mellett kellemes beszélgetést folytattunk a borokról és a magyar borvilág hétköznapjairól.

Barni's Riesling 2017
Készítenek klasszikus irsai olivért, ami nekünk csak úgy került bemutatásra, hogy a „ti irsaitok”.Ez egy sztenderd, friss zamatú irsai virág illatokkal és őszibarackkal (6,5 pont, külön nem került be a listába). Az újragondolt "mi irsaink" verziójuk a Barni’s Riesling nevet viseli, és rajnai rizlingből készül a hagyomásnyostól eltérő felfogásban. Illatra kissé gyógyszeres, amúgy visszafogott, ízben sok citrus, penge savak és némi édeskés zamat, grapefruit. 7,2 g/l sav és 10 g/l cukor támogatja az egyensúlyt. 6,5 pont.

Fehér Chanson 2016
70% pinot blanc, 30% tramini, fűszeres, kicsit fáradt illat, citrusos, gála almás, szőlőleves íz, fűszeres és kicsit szappanos. Vannak erényei, de az összhatás nem tetszett annyira.
5,5 pont

Archeus 2015
Rajnai – sauvignon blanc – tramini cuvée. Illatra a fűszeresség és petrolosság dominál. Érett és zamatos, csonthéjas gyümölcsök és gyógyszeresség dominálja, sav és test egyensúlya jó, az alkohol egy kicsit kilóg.
6,5 pont

Rosé 2017
Szeptember közepén szedett kékszőlőből, leválogatással, fajélesztős erjesztéssel (a többi boruk is mind fajélesztős). Marketing szempontból jól eltalált, fiatalos, szívecskés címkével. Epres-joghurtos vonal, kicsit pezsis, de inkább borszerű, mint tutti-frutti.
7 pont

Sauvignon Blanc Selection 2015
Kaptunk a kóstoló elején egy alap, friss sauvignon blanc-t 2017-ből, ami szépen hozta az „előírt” karaktert (6,5 pont, külön felsorolva nem került be). Ez azonban teljesen más, igazi különlegesség. Illatra kicsit vegetális, de már itt érezhető, hogy komplex és vaskos, ízben vaníliás és fűszeres ízvilág, némi körte és olajosság, picit emlékeztet a hordós furmintokra. Érdemes vele elidőzni, mert később még krémesebb lesz és felbukkan némi déligyümölcsös jelleg. 14,7%-os alkoholja picit kilóg.
8 pont

Rajnai Rizling Válogatás 2015
Szintén egy 2016-os rajnai nagy testvére, amit korábban kóstoltunk (6,5 pont, külön nem került be). Illatra primer szinten semleges, a hordó vaníliáját érezni picit. Ízjegyekben ananász, őszibarack, virágosság, penge sav (8-9 g/l) illetve a barrique puncsos-vaníliás jegyei. Szép kerek bor.
8 pont

Vörös Chanson 2015
70-30% merlot és cabernet franc cuvée-je másodtöltésű barrique hordóban érlelve. Illatban a merlot gyümölcsössége és némi fűszeresség érvényesül, szájban elegáns és könnyed, szilva, meggy, cseresznye, feketeribizli a hordó vaníliájával, pici borsos fűszerességgel. Komplex tétel.
8 pont

Merlot 2015
21 nap héjon áztatással készült, 14,2% százalékos alkohollal, testességével szumós kategória. Szép csokis illat, ízben is tejcsoki és narancsos felvillanások, a hordó szépen kerekíti. Alkoholtúlsúly érződik, ez picit rontja az összképet.
8 pont

Hangyál pince

Hangyál Balázs egy igazi lokálpatrióta, generációkra visszavezethetően Nyúlon él a család, és a 12 hektár szőlő egy része is régi családi birtok, amin gazdálkodik. Helyi beszállítókkal és parnerekkel dolgozik és helyben értékesít, modern pincéjében várja a borkóstolóra vágyókat Győrből és szerte az országból. Nagyapja filozófiája szerint dolgozik, miszerint „annyit fejlesszünk, amennyi van benne” – a borai is tükrözik ezt a racionalitást, az adott szinten a maximumra törekvést. Vigyázat – a kóstolóhoz egyfajta stand-up show is jár, Balázs szereti a csípős vicceket.

Sauvignon Blanc 2017
Csalános és csípős illat, vegetális ízek és egres, egy kis déli gyümölcs, grapefruit. Mainstream, egy kis csavarral és hibátlanul elkészítve.
6,5 pont

Olaszrizling 2017
Az alapanyag öt különböző alkalommal szüretelve, így egy borban a korai szüret friss savai és a késői érettsége. Alma, csonthéjasok, a végén egy kis aszalt sárgabarack, kicsit minerális, telt.
6,5 pont

Zarándok 2017
Pinot blanc – rajnai cuvée, minerális-gyógynövényes illat, fűszeres-ananászos, trópusi gyümölcsös, almás ízjegyek, gazdag ízvilág, de kissé nyers a vége.
6,5 pont

Chardonnay 2017
Tropikális irányba vitt sárdöné, banán, mangó dominálja, a vége egy kicsit vajas-körtés. Szép savak, hordóval össze van dolgozva.
7 pont

Pinot Blanc Selection 2015
Fahordós érlelés, már illatban füstös, ízben fűszeres, vaníliás, prosciuttós, sonkás ízvilág. Hordó dominálja.
6.5 pont

Torpedólázadó 2017
Merlot - cabernet franc párosítás. 70% tartályos, 30% hordós érlelést kapott. Konyakos meggy illat, érett meggy íz kis csokival, fahéjjal és szegfűszeggel. Szép sav, remek egyensúly – de még érhet.
7,5 pont

Noname 2017
Összetétele az előzővel azonos, meggyes illat és ízek, konyakos, borsos, a Torpedólázadónál érettebb, konzisztensebb. Magas színvonal.
8 pont

A pontok ismét a csapat tízes skálán adott pontjainak az átlagai. A képekért köszönet Petykónak.

A nagy budapesti közönségkóstolók (Furmint Február, Vince, Vinagora és társai) nagyon jó alkalmat szolgáltatnak a kezdő borbarátoknak a borvidékekkel, fajtákkal, pincészetekkel, borstílusokkal való ismerkedésre. Szintén megtalálják itt a számításukat a dőzsölni vágyó hipszterek és egyéb pesti aranyifjak.

Bországjáró csapatunk egyik kategóriát sem vallja igazán magáénak (már), de a Tokaj iránti vonzalom és a Furmint fajta körüli mozgolódás arra késztetett minket, hogy (ismét) ellátogassunk ide. Sok-sok villámrandi a borokkal, elemezni, értékelni nincs sok idő, ami főleg egy ilyen fajtánál elég problémás. Viszont sok pincészetet lehet összehasonlítani, ha felszínesebben is. Rusztikus vagy elegáns? Fémtartályos, vagy érlelt fahordós? Fajtabor vagy házasítva Hárslevelűvel? Hamarosan kiderül, legalábbis az, hogy mi mire voksolunk.

Árpád-hegy pince

Szerencs Furmint 2017 – még friss, össze kell állnia. Gyümölcsös, kicsi hordóval. Könnyed birtokbor stílus, 7,2 g/l sav, virágos, zamatra alacsonyabb intenzitás. 6,5 pont
Király-dűlő Furmint 2015 – összetett és összeért, szép hordóhasználat, jó savak és magas beltartalom.
7,5 pont

Szarka pince

Mád Furmint 2016 – ásványos és sós, 7-es sav, jó balansz, de nem elég zamatos. 6,5 pont
Nyúlászó Furmint 2016 – szép egyensúly, elsőre visszafogott, de szépen nyílik. Sok beltartalom, narancs, zamatos alma, hordó szépen a háttérben, kerek sav, édes fűszerek. 7,5 pont

Pelle pince

Nyúlászó Furmint 2016 – tartályos érlelés, zamat alacsony. 6 pont
Szent Tamás Furmint 2016 – Krémes és zamatgazdag, behízelgős és funky. 8 g maradékcukor. Barackos, vaniliás, szép egyensúly, konnyű, de nem vékony. 7 pont

Gizella pince

Szil-völgy Furmint-Hárslevelű 2016 - Mézes, gyümölcsös, krémes, barackos, birses. Jó egyensúly és hordóhasználat. Ásványosság. Végén a hárs kerekít. 7,5 pont

Grand Tokaj

N8 Cuvée 2016 - sauvignon blanc fajtaélesztős beütés, jó sav és citrusok, némi banán. Zamatos. 6.5 pont 

Szignárovits pince

Furmint 2016 – Mátrai. 15 g cukor, 6,2 g sav, 13,5 alkohol – szép birses, barackos világ, a maradékcukor és a furmint sava gyönyörűen támasztja egymást. Alkohol kicsit sok. Élvezetes beszélgetős bor. 6,5 pont

Vinczetomi

Furmint 2016 – 6,3-as cukor, 7,7-es sav, tartály, egyensúly és tartalom, mégis könnyű. Alap furmint kategória sztárja. Citrusos, almás, körtés, letisztult. 7 pont

Könnyűből egyértelműen a maradékcukros verziók nyerték el a tetszésünk, lépték át az ingerküszöböt, egy friss furmint virágossága és játékos savai mellé kell valami támasz. A birtokborok táján nehéz a helyzet, ha dönteni kell, folyton az az érzésem, hogy a dűlős borok lebutított verziói, azért készülnek kicsit hígabbra, hogy ne konkuráljanak velük.

Az érem másik oldala, hogy dűlösekből igen jókat kóstoltunk. Talán egy magas beltartalmú, dűlős, visszafogottan hordózott, érlelt Furmint lehet az, amivel igazán tud Tokaj villantani. És a Hárs beházasítása sem ördögtől való. Egyelőre viszont úgy tűnik marad a „túlzott” sokszínűség.

A Mátrai borvidéket szeretjük, mert közel van. Szeretjük, mert gyümölcsös, jó ivású borok vannak. Szeretjük, mert kiváló az ár-érték arány, hála az alacsony ismertségének. Ezért járunk vissza Gyöngyöstarjánba – és persze azért, hogy szimpatikus, fiatal borászokat ismerjünk meg, szemtől szembe.

A pontok és értékelések ismét négy fős bországjáró bandánk véleményének átlagai / metszetei.

Benedek pince

Benedek Péter a szülőktől, nagyszülőktől örökségbe vett családi borászatot irányít, a Corvinuson, illetve külföldön megszerzett tapasztalati révén pincészetük igen modern szemlélettel és technológiákkal dolgozik. Jelenleg 16-17 hektáron gazdálkodnak, a szőlőt kímélő módszerekkel 1-2 kg /tőke terheléssel termesztik. A pincében különválasztják a bisztró és a prémium kategóriát, utóbbi préselés nélküli színléből, előbbi pedig préseléssel készül. Tartályos érlelést alkalmaznak, hordót csak 1-1 esetben látnak a borok. Az érés az esetek többségében természetes élesztővel zajlik.

Tetszett nekünk a fiatalosság, a közgázos gondolkodás (modern, jól eladható borokat készíteni), amit itt tapasztaltunk. Talán egy kicsivel több kísérletezést még elbírna a pince – de amit láttunk, kóstoltunk, az meggyőzött.

Tartály, illetve hordóminták

Irsai Olivér 2017
Szeptember elején szüretelt, édeskés illatában robbannak az egzotikus gyümölcsök és a banán. Ízében még nem letisztult, és az illathoz képest kevésbé karakteres. Irsai létére egészen vastag, tartalmas.

Cserszegi Fűszeres 2017
Saját élesztővel erjedt tartályban. Illatban visszafogott, ízében igen zamatos, zöldalmás, fűszeres, kicsi sauvignon blanc beütéssel, cuppogós savval, 12,5% alkohollal.

Sauvignon Blanc 2017
Október eleji szüret, saját élesztő és tartály. Szolíd illat, jó egyensúly, szépen hozza a szokásos jegyeket – grapefruit, citrusok, csettintős, szép savak a végén.

Kékfrankos Rosé 2017
Saját és fajélesztővel erjedt, utóbbinak még érezni a lecsengését az ízben. Gyümölcsös, komoly, abszolút nem a tutti-frutti vonal, határozott eper, erdei gyümölcsös ízvilág, joghurtos lekerekítéssel. A nyári fröccspartik sztárja cím várományosa.

Chardonnay 2017
1 kg hozamkorlátozással termelt gyümölcsből, csak tartályos érleléssel, 10 g maradékcukor kerekíti. Szuper balansz, pohárban nyílik. Illata dinnyére hajaz, karakteres ízében sárgadinnye, banán, méz, kicsi kukoricásság, de nem a zavaró fajta. Komoly potenciál. 

Palackos tételek

Chardonnay 2016
Október eleji szüret, töppedt szemekkel. Tartályos érlelés, 6 hó seprőn tartás felkeverés nélkül, nincs maradékcukor, alkoholja 14,5%. Aranysárga szín, illatolva mazsolás, mézes, banános jegyek. Ízében dinnye, érett alma, kis botrytisesség, kukorica feltűnik. Krémesség a végén, aztán befűt az alkohol – kár a balanszért.
7 pont

Pinot Noir 2016
Újvilági stílus, 6 nap héjon erjedés után tartályos érlelés almasav bontással, végül hordó nélkül augusztusban palackozva. Pohárba töltve világos bíbor szín fogad, illata ribizli, cseresznye, áfonya. Ízben meggyes, földes, jó egyensúly az almasav bontásból adódó krémességgel, tejességgel párosulva, 13,5% alkohollal. Szerintünk a hazai Pinot-k közül most az egyik legjobb vétel.
7,5 pont 

Kékfrankos 2016
9 nap macerálás után fele tartályban, fele hordóban erjedt saját élesztőjével. Fűszeres, szilvalekváros illattal nyit, savai karakteresek. Meggy, szilva és fűszerek az ízben egy kis mézes, virágos meglepetés jeggyel. Kicsit még szőlőhéjas és nyers, 1-2 év múlva még zseniálisabb lesz.
8 pont 

Hárslevelű 2016
Spontán erjedt, 6 hónapig hordóban, 6 hónapig tartályban.11 g cukor kerekíti, emellé 8 g sav, 14% alkohol és testesség társul. Pohárban megforgatva olajos, illatra tökmag, mézesség és aszalt sárgabarack. A kortyban barackos, birses jegyek, egy kis mangóval és pici kukoricássággal. Nagy beltartalom és szép textúra, nekünk az alkohol itt is sok egy picit.
8,5 pont

Losonci pince

Losonci Bálint nálunk a tipikus önmegvalósító borász, külkeresként borújságíró pályafutással kezdte, majd érdeklődése átlényegült a borászkodásba – az első években Budapest és Gyöngyöspata közt ingázva készítette borait, majd 2008-ban leköltözött oda, hogy birtokot építsen. Hat hektáron gazdálkodik, a szőlőtermesztésben szigorú, éppen a bioművelésre áll át, felszívódó szereket sose használt – 1-2 kg tőketerheléssel dolgozik.

Kreativitásban, kísérletezésben nincs hiány, sőt, nekünk a héjon áztatott narancsborokból egy kicsit sok volt. A tájház, ahol kóstoltunk, nem passzolt egy szakmai kóstolóhoz, a beszélgetést viszont nagyon élveztük – és a borokat is.

Rajnai rizling 2015 
Gyöngyözőbor, 6 g maradékcukor továbberjesztéséből született a pezsisség, fél év tartály, aztán palackos érlelés. Almás, csonthéjas gyümölcsök, némi olajosság, végén igen száraz érzet. Kis oxidáltság.
5,5 pont 

Parola 2015
Birtokbor á la Losonci – rizlingszilváni és zöldveltelini házassága. Három hét héjon áztatás után fél év seprőn tartással készült. Színe aranysárga, narancsboros illat és ízvilág, sok fűszerrel, számunkra a képbe nem illő fűszerpaprikával.
5 pont

Hárslevelű 2016
Szintén narancsbor, három hét héjon áztatás, Virágos, fűszeres, fahéjas, karácsonyi hangulatú. Barack. Vége fáradt, lapos, oxidatív.
6 pont

Rajnai rizling 2016
Fele hordóban, fele tartályban erjedt, almás, citrusos íz és illatvilág. Tetszett.
6,5 pont

Zöldveltelini 2014
Vissza a héjon áztatáshoz, itt is három hét. Három év hordóban - színe mély arany, aszúra, whiskey-re hajaz. Illatban vaníliás, bourbon-ös, ízvilágban a fa dominál, fűszerek és egy kis narancs. Vége fáradt, oxidatív. Inkább érdekességnek jó szerintünk.
6 pont

Hárslevelű 2016
Ez is messze van a mainstreamtől, viszont itt született egy jó egyensúly. 70% aszúszemes kései szüret, 15,5% alkohol, 10,3 g sav 48 g cukor. Óriási beltartalma és combos sava sikerrel tartja ezt az alkoholfokot is. Illatában és ízében is dől a kávé, a mazsola, a méz, tele az egész aszús jegyekkel.
8,5 pont

Pinot Noir 2015
10 nap áztatás, tartályos érlelés, cél kifejezetten a gyümölcsösség megmutatása. Összetett, illata fűszeres és jön némi lekvárosság is. Meggyes, szilvás ízvilág, jó egyensúly – igazán jó, könnyen fogyasztható vörös, mátrai iskolapélda.
7,5 pont

Kékfrankos 2013
3 év hordós érlelés, lekváros, sherry-s illattal nyit, szép egyensúly, csúcson van. Piros gyümölcsök tömkelege, meggy, szilva a fával szépen egybegyúrva, elsimítva.
8,5 pont

Augusztusban Tokajba látogattunk, ezúttal régi kedvenc pincéket céloztunk meg. Az exkluzív kóstolók jegyzeteit, pontszámait olvashatjátok a továbbiakban (értékelés: személyes véleményünk metszete, illetve 0-10-ig adott pontszámaink átlaga).

Szabó Gyula pincéje

Egy igazi unikum, Szerencsen, az Alsó Pincesoron. Gyula bácsi a régi iskolát képviseli, gyönyörű édes borokkal és alkalmanként különleges száraz ill. félszáraz tételekkel. Annak ajánlanám, aki késői szüreteket és aszúkat szeretne kóstolni és személyesen a borásszal beszélgetni.

Furmint száraz 2015
Kesernyés, olajos ízvilág, virágillat, alkohol fűt, szerintünk már túlfutott.
6 pont

Hárs száraz 2015
Hársméz, virágok, gyönyörűen jön a fajta, de vékonyka, alkohol fűt, hasonló stílus mint az előző, mind ízben, mind karakterben.
6 pont

Zéta száraz 2015
Borsmenta tea, ánizs, virágok, különlegesség, magas alkohol.
6 pont

Hárs száraz 2014
Mazsolás, vaniliás, mézes, süteményes illat, izben szép kerek, édes alma, szép sav, jó egység. Végén száraz szamorodni stílus, virágos, nagyon szép fajtajelleg, remek zamat.
7,5 pont

Szamorodni száraz 2007
Erősen oxidált, jön a zöld dió, de hiányzik az egység és olajosság. Nagyon száraz a vége, tömény, égetett íz, nagyon hosszú.
6,5 pont

Furmint félszáraz 2016
Funky. Banán, mangós, kis karamelles illat, maradékcukor, hízelgő, maradékcukor 14g, édes sütis, gyümölcsös, meglepően zamatos.
7,5 pont

Furmint félszáraz 2013
Aszalt, kandírozott, beédesedett gyümölcs, banán, füge, édes szilva, mangó. 11 g cukor, kicsit kénes, szenzációs a zamat, alkohol súlyos picit.
7 pont

Sárgamuskotály félszáraz 2016
25 g körüli cukor, itt is egzotikus gyümölcsök, benne van a virágos feeling, de nincs pacsuli, intenzitásban lightosabb, kicsit oxidált.
6,5 pont 

Furmint félszáraz 2012
Illatra fáradt, van némi mazsi, füge, ízre banán, vanília, így zamatban még kapaszkodik, oxidált. Kis szellőzés után javul.
6 pont 

Hárs kései 2014
Illatban hársméz. 70-75 g cukor, mézes illatvilág, ízben alma, mazsola, méz, szép egység, magas beltartalom, magas sav, gyümölcsbomba, sok zamat, nagyon szép és jóivású.
8 pont 

Furmint kései 2012
105 g cukor, full kandírozott gyümölcs, füge, datolya, káve, kakaó, grillázs, barack, körte, narancs nagyon szépen összeérett. Patent egyensúly, kevés stikk a végén.
8 pont 

Máslás 2006
Secunder/tercier határán. 60g maradékcukor. Szép egyensúly. Sárgabarack. Alkohol túlsúly picit. De összességében nagyon szép.
8,5 pont

Furmint kései 2013
Teás, virágos, erős citrus, combos, masszív karakter, oxidált íz keveredik a virágossággal, botrytissel megtámogatva. Aszúnak készült. Nekünk picit hiányzik az intenzívebb zamat, a rétegeltség és a karakter.
8 pont

Furmint kései 2010
Először mangó jön, a végén camembertesen kesernyés, káposztás, 80g cukor, második szűrés a borkő miatt. Szerintünk vége van. Alkohol magas. Botrytis magas. Káposztás cvekedli.
6 pont 

Aszú 5p 2005
A "hibás", lepetyegett aszú. Savtulsúlyos, egy tökéletes kajszi, orrban teás, mézes, szájban sok méz és egy tökéletes barack savai, citrusosság, botrytis, végén karamell, kávé. 10-es sav, 160 cukor. Mi pont ezért szeretjük.
9 pont

Aszú 5p 2001
Teás, karamelles íz, masszív kávé, kakaó, full tercier világ, 150g cukor, 8,5 sav. A tercier iskolapéldája, csokoládé, kávé, dohány. Eddigi legszebb classic aszú amit kóstoltunk.
8,5 pont 

Aszú 6p 1996
Komplex sztori, hársméz, kandiscukor, full zserbó, káve es kakaó, 190g cukor, 9-es sav.
9,5 pont 

Erzsébet pince

Egy igazán modern családi pincészet Tokaj szívében, a főtértől egy kőhajtásnyira. Prácser Hajnival kóstoltunk, aki a marketing és kereskedelmi vonalat viszi a pincénél. Őket olyanoknak ajánlanám, akik értékelik a kifinomult minőséget, akarnak jó száraz borokat (is) inni, és vágynak némi különlegességre. 

Sárgamuskotály száraz 2016
Citromos-bodzás limonádé, friss, ropogós egyensúlyos, jó savak. Szép. friss, zamatos, kitűnő indítás!
7 pont

Furmint száraz Estate 2016
Kabar/ furmint 20/80%, birtokbor.Illatban kicsit sárgadinnye és banán, ízben jön kis olajosság és puncsos hordó, 14% alkohol. Virgonc savak.
7,5 pont 

Furmint száraz Zafír dűlő 2016
90/10% furmint-hárs. Őszibarackos, körtés, friss almás, citrusos - szép összhang, szép savak. 6 hónap hordó, 3-4. töltés, hordó dominál. Sós vég. Nagyon nagy potenciál van benne, de még nincs kész.
7,5 pont

Kabar száraz Betsek dűlő 2014
Illatban hordó és birs, puncsos finesz, ízben kicsi méz és édes alma. Szépen egyben.
8 pont 

Kabar száraz Betsek dűlő 2015
Betsek dűlő, füstös illat, őszis, kesernyes ízvilág. Nagyon vastag, alacsony sav, 13.5 alkohol. A vége kicsit éles. Még kell neki érlelés.
7 pont

“Élethárs” Hárs kései 2016
80-as cukor, 7 g sav, banános, virágos, szuper őszis, hársméz, virágok, bodza. 10-es alkohollal nagyon csúszik. Tartályos érlelés, 100% Sajgó dűlő.
8 pont

Aszú 6p 2010
Illatban aszalt gyümölcs, füge, datolya, ízre mézes kajszi, sárgabarack bomba. Nagyon szép. 10 körüli sav, 175g körüli cukor, 9.5 alkohol. A hordó szépen támogatja.
9,5 pont

Aszú 6p 2013
Színe fiatal, világos, orrban friss gyümölcsös, ízre ananász, füge, koncentrált cukor, körte, kandiscukor, kamilla tea. 220 g körüli cukor. 8,5 sav.
9,5 pont

Tokaj Hétszőlő 

Ha valaki a borvidék “fővárosában”, Tokajban kóstol, lehetetlen őket elkerülni. A főtéren egy hangulatos kis pince borozó várja a klasszikus hangulatot kedvelőket, illetve a felette lévő épületben egy modern borbár hangulatos tetőterasszal. Mi ez utóbbin kóstolhattunk exkluzíve Oroszlán Tamással, a birtok kereskedelmi és marketing igazgatójával. 

“Bio Dry” Furmint száraz 2016
Birtok furmint - alap furmint, citrusos, barackos, egyszerű. Szép savszerkezet, de nincs sok zamat. Szebb lesz 1-2 év múlva talán.
6 pont

Hárs száraz Hétszőlő dűlő 2016
Enyhén mézes puszedlis, fűszeres, intenzív citrusos sav, könnyedség, pedig 13-as az alkohol. Árveréses tétel. Nagyon fiatal. Nagy potenciál. Folyamatosan nyílik. Mézes-virágos jegyek. Kifinomult, szép a hordó a háttérben, lehetne kicsivel több a zamat.
7 pont 

Furmint száraz Kis-Garai dűlő 2016
Kicsit füstos, alma, kesernye, grapefruit, jön a hordó. Még ő is nagyon fiatal.
7 pont 

Furmint száraz Nagyszőlős dűlő 2015
Illatban jön egyfajta édesség és a fa. Csonthéjas, almás, puncsos, kellemes ízvilág. Vártnál picit vékonyabb, de komoly tétel, de még kell neki legalább 1 év szerintünk.
7,5 pont 

Furmint száraz Selection 2012
Két dűlőből válogatva, dácitos, ásvanyos. Petrolos, animális, somlói stílus, likőrős, olajos, ízben jó húsleves feeling. Jó balansz.
7 pont

Furmint kései 2015
Furmint-hárs 70-30%, virágos, mézes illat, édes alma, trópusi beütés, füge. Alacsony sav miatt jó a sav-cukor egyensúly: 53 g cukor, nincs botrytis, pici oxidáltságot éreztünk a végén.
7 pont 

Sárgamuskotály kései 2016
Banános-mangós style, vibráns sav-cukor egyensúly, 55 g c ukor, 6,2 g sav, kiugrik a pohárból. Jó ivású, tipikus modern sárgamuskotály. Kicsit szappanos a vége.
8 pont

Pinot Noir száraz 2015
Illatban meggy, sherry, kicsi csoki, sajt, szilva - nagyon szép. Ízben egyszerűbb, van némi gyümölcs, sherry, de vékonyka, az illat után kicsit csalódás. Az alkohol szárít a végén.
7 pont

Aszú 5p 2004
Szép, birses, mézes, fügés, puncsos. Gyümölcs bomba. 165g cukor. Kicsit már kandiscukros.
9 pont 

Aszú 5p Hárs 2001
Méz illatban nagyon jön, ízében sárgabarackos, virágos, kis hársmez végig megbújik.
8,5 pont

Aszú 6p 2013
Mézes tea, kandirozott gyümölcs, banán, puncs - ízorgia, cukor 220 g körül.
9,5 pont 

Aszú 5p 1996
Tercier jegyek, káve és dohány illat. Ízben is kávé, füge. 150 g körüli cukor, klasszikus aszú.
9,5 pont

Némileg bonyolultan jutottunk fel a szekszárdi szőlőhegyre – a késés miatt taxit hívtunk, aki azt mondta, nem talál oda, aztán vártunk egy másik kocsit ahol a taxis szerencsére egyből tudta, merre van az úticélunk.

Ragyogó napsütésben fogadott minket Pósta Péter kóstolótanyájukon, ahol ugyan pincelátogatásra nincs lehetőség, ellenben csodálatos panoráma nyílik a szemben lévő hegyen lévő dűlőkre, sőt, távcsővel néhány híres pincészetet is kiszúrhatunk odaát.

Dióhéjban annyit kell tudni Póstáékról, hogy mennyiséget és minőséget illetően egy kézműves pince, kb. 15 hektáron gazdálkodnak, és az 5 fő szekszárdi kékszőlő fajta mellett savignon blanc-nal és olaszrizlinggel foglalkoznak. A szőlészetben és borászatban ügyelnek a természetességre – az idei, csapadékos nyár ellenére csak ötször permeteztek, és nem használnak fajtaélesztőt boraik készítésekor. Az általuk készített nedűt Budapesten főként vinotékákban és borbárokban lehet felfedezni, mi a Kadarkában találkoztunk velük először.

Az egész kóstolót a gasztronómiai igényesség jellemezte – rágcsálnivaló gyanánt házi szalámi, kolbász, tepertő került az asztalra, amelyet friss kenyérrel és zöldségekkel fogyasztottunk. Utóbbiaknak sem volt „hipermarketes” a minősége, ízre és állagra is kiválóak voltak.

Elsőként egy 2013-as Pinot Noir Rosé került a poharunkba. Egy igazi természetes, „vad” anyag, nem egy epres málnaszörp illatú, lágy, mainstream rozé. Illatában nem intenzív, de már itt is beköszön a markáns sav, amely később a kortyot is dominálja. Szép sava miatt tisztán is kitűnő, szódával pedig egyenesen csodás. Apropó, ha eddig ásványvízzel itta volna bárki a fröccsöt, el kell felejteni, a szóda apróbb buborékaival sokkal jobb ez az ital.

A 2012-es Olaszrizlinget az tette számunkra egyedivé, hogy a felét akácfahordóban érlelték. Ez kicsit a bor ízén is érződik, tompítja  a reduktív savakat. A szokásos olaszrizlinges marcipánosság mellett a hordótól kicsit krémes és diós is.

A kóstoló egyik sztárja mindenképpen a Fuxli volt, a rókavörös szekszárdi siller, amelyet a szekszárdi borászok a borvidék egyik zászlósborának szánnak és mindenki elkészíti évente a saját Fuxliját – amely aztán egységes dizájnnal kerül forgalomba. Ez a 2013-as siller, ami egy kékfrankos, kadarka, merlot házasítás, nekem elsőre olyan volt, mint egy mediterrán vörösbor, lágy savakkal és sok gyümölccsel.

A 2012-es Kadarkájuk egy gyümölcskavalkád, olyan sangriás. Nem a 1,5 literes bolti palackos sangria, hanem valami olyan, amit a spanyol Costa Braván kihoznak kancsóban, telepakolva gyümölccsel, hogy hidegen szürcsölgessük. Narancs, banán, dinnye, mindenféle gyümölcsök és némi édesség is megjelenik annak ellenére, hogy teljesen száraz a bor.

A kékfrankos, mint fajta általában nagy kedvencünk, most sem hozott csalódást. 2011-es Kékfrankosuk igazi klasszikus, fűszeres és meggyes illatú. A korty közepe leginkább egy tökéletes meggyszörphöz hasonlítható, a végét pedig a 12 hónap másodtöltésű fahordós érlelés lágyítja meg.

2011-es Cuvéejük nevét aki elsőre le tudja olvasni a palackról, annak szívből gratulálok tekintve, hogy a neve Noirkékmerfranlotpinotkos. Ezzel meg is spóroltuk az első kérdést kóstolásakor, hogy milyen fajták házasítása. Véleményem szerint megérte az összes vörösborukat egybeházasítani, mert egy nagyon kerek bor lett a végeredmény. Illatra keleti fűszeres, parfümös, kicsit a turánra emlékeztet, a korty előbb gyümölcsös, majd csokis. Mindez 14 % alkohollal és jó testtel megáldva. A kóstoló csúcsa.

Meglepő módon a 2011-es szűretlen Cabernet Franc-juk portugiesereket meghazudtolóan friss kékszőlő illatú. A masszív test ellenére kellemesen gyümölcsös, lágyan „tejes” a korty. Utóbbi nálam beigazolta a feltevést, hogy Szekszárdon gyümölcsösebb, lágyabb, jobb ivású borok készülnek, mint Villányban.

Póstáéktól elindulva átvágtunk a szomszédos hegyen a dűlők közt vezető utakon, aztán visszatértünk a városba – csak azt sajnáltuk, hogy nem hagytunk több időt arra, hogy tovább élvezzük a szekszárdi szőlőlankákat.

Egy őszi borbarangolás kedvéért bevállaltuk, hogy egy októberi vasárnap reggelén felkerekedünk, és elbuszozunk Mórra egy egynapos kóstolóra. Drága és hosszú volt az út, de az élmény ugyebár... az ismét megfizethetetlen volt.

11 órakor értünk a Vértes nyugati lankáihoz, Mórra. A várost a 18. századi Lamberg-kastély és a hegyek látványa teszi különlegessé, no meg a pincék, amelyek felé utunkat vettük. Szívélyes vendéglátásban volt részünk az első pillanattól, a kóstoló előtt megnézhettük a szőlőfeldolgozó gépeket, a pincét, és hordómintát is kóstoltunk. A modern bogyózót és prést látva azt tippeltem, hogy öten dolgoznak a pincénél, de mint kiderült, ennél is kevesebben. Ezekkel az eszközökkel néhány ember felügyelete mellett lesz a szőlőből tökéletes minőségű must, amely a gravitáció által jut a felszínről a pincébe, a tartályokba, illetve ászokhordókba.

A Maurus pincének nincs saját szőlőterülete (amit a minőség alapján meg nem mondtam volna), minden évben felvásárolnak, általában ugyanazoktól a gazdáktól. Csak magas minőségű gyümölcsöt vesznek át, és a gazdák általában tisztában is vannak az elvárásokkal. A boroktól nem sajnálják a pinceidőt, és szerintem ez sikerük fő titka. Kóstoltunk nagyon szép, érett, 3-6 éves tételeket is. Sok pince nem engedheti meg magának, hogy ilyen lassan forogjanak a borok, szerencsére ők igen. Hordó- illetve tartálymintát kóstoltunk legelőször, egy 2012-es királyleánykát. Egy reduktív iskolapélda, kiemelkedően könnyed, savai nem maradnak ott a szájban. Jó ívű, és gyors lecsengésű, nincs semmilyen mellékíze, mint néhány olcsó egri "leánynak".

Az asztalhoz ülve sajttál, szeletelt kifli és olívabogyó fogadott minket, a pincemiliőt pedig mécsesek tették még hangulatosabbá. Egy igazi vadóccal folytattuk a kóstolást, egy semmiképp sem unalmas 2010-es sauvignon blanc-nal. Amikor a világos arany színű nedűt az orrához emelte az egyik boros kollega, felkiáltott: "Ez csupa bodza!". És igaza volt, több fűszeres gyümölcs illetve virág illatot is fel lehetett benne fedezni: mangó és grapefruit is volt benne. Ízre nekem sós-kesernyésnek érződött, mint az ayran (török joghurtital), és volt egy kis "macskapisi" jelleg a végén. Az utóbbi jelzők alapján sokaknak borzasztónak tűnhet, nekem a különlegessége miatt tetszett. Egy 2012-es rajnai rizlinggel mentünk tovább, amely kora ellenére óarany színű, orrban mézes-csalános, ízben pedig olyan párost alkot a vegetális jegyek és az ászokhordó miatti kávé-karamell kavalkádja, mint a mentol és a csoki az after eight-ben. Viszont ez kicsivel dél után is kitűnő.

Miután néhány könnyebb sajtfalat társaságában lecsúszott a rajnai a torkunkon, áttértünk az érettebb, komolyabb tételekre. Egy olyan 2007-es tramini került az asztalra, ami ismét túljárt volna az eszünkön, ha vakon kóstoljuk. Merőben más arcát mutatja a fajtának, mint egy fiatal tramini, nevezhetnénk buta szójátékkal tramaxinak is. A világos arany színű nedű illatra érett szőlő, mazsola és puncs, az a fajta, ami lassan kezd fogyni, mert sokáig szagolgatjuk. Ízre mást hoz, a beltartalom, a sav és az ásványok egy “jó levessé” állnak össze, az összetettség valahol a 20. emelet környékén van. Ezután ugyanannak a hordóválogatását kóstoltuk, amelyre még kifinomultabb, virágos illat és ízben egy kis kesernye jellemző – egy példa arra, hogy mindent lehet még tovább fokozni.

A borvidék zászlóshajóját, vagy legalábbis legismertebb fajtáját, az ezerjót töltötte vendéglátónk poharunkba ezután, ráadásul egy tekintélyes 2008-as, hordóban érlelt formájában. Intenzitásban elmaradt a traminitől, a világos arany színű bor illata a tavaszi virágokat idézi, ízben a már említett “jó leves” egyensúllyal.

Ha már épp az ezerjóról volt szó, ezután az ezerarcúval folytattuk, ami nem más, mint a chardonnay. Sokszor hallottuk már, hogy ebből a fajtából mennyire különböző arcú borokat lehet kihozni, mégis a hipermarketek polcain tornyosuló 1000-1500 forintos “sárdoné” mind ugyanazt tudja: egzotikus gyümölcsök, kellemes savak, jól csúszik, és a laikus fogyasztónak minőségi benyomást kelt. A Rejtelem, mert így hívják Maurusék különleges chardonnay-át, más pályán focizik, ez itt inkább a BL döntő környéke, mint a hazai bajnokság. Nem hiába tettem már említést róla a blogon, különleges kandírozott narancs ízével most is lenyűgözött. A 2007-est kóstoltuk először, arany szín, kandírozott és aszalt gyümölcsök jellemzik illatra és ízre is. Utána pedig következett egy csepp történelem, pontosabban fél deci, az első, 2005-ös Rejtelem szériából, ami még szebbnek és még komplexebbnek mutatkozott kistestvérénél.

Egy Tokaj-fanatikus brigádtól szerintem elismerő, hogy nagyon elégedettek voltunk a borok intenzitásával és komplexitásával. Ár-érték arányban kiváló, 3000 forintért kóstolhattuk meg a prémium szortimentet, plusz a vendéglátás előtt is le a kalappal. Tartsák meg jó szokásukat, hogy hosszan érlelik a borokat, és én is megtartom a jó véleményem -  a Maurus borokat mindenkinek csak ajánlani tudom.

A képekért köszönet Petykónak.

Évek óta részt veszek a boros barátokkal a VinAgora borgálán, ahol körülbelül 600 lezsűrizett bort lehet megkóstolni. Amikor már elfogyott néhány deci bor, és nagyon nem értek egyet egy bírálattal, fel szokott merülni bennem, hogy hogyan tudnak rövid idő alatt ennyi bort lezsűrizni. Megjelenik előttem a kép, ahogy idejönnek a nemzetközi borvilág nagyjai egy kétnapos budapesti tivornyára, ahol a dőzsölés mellett éppen adott hangulatuktól függően lepontozgatják a borokat.

Idén bepillanthattam a kulisszák mögé, és kiderült, hogy minden, ami a zsűrizéskor zajlik, az előbb felvázolt filmszerű jelenet szöges ellentéte - elnök vezette, szigorú bizottságok, csend és fegyelmezett kóstolás - de ne szaladjunk előre. A nyolcfős csapatot, akik részvételt nyertek a zsűrizés megtekintésére, igen vendégszerető módon várták a szervezők a helyszínen, a bejárás előtt kávé és reggeli sütemények segítették a szombat délelőtti "ébredést". Ezután Zilai Zoltán, a borverseny igazgatója beszélt a zsűrizés menetéről.

Egy objektív kóstolási eredményhez ideális körülmények szükségesek - akár egy aranyérmes bor is tűnhet pocséknak melegen, bögréből, egy olajszagú konyhában fogyasztva. Ezért a zsűrizéskor minden egyes részletre, a pohár és a helyszín illatsemlegességére, a bor hőmérsékletére és a nyugodt körülményekre is odafigyelnek.

Hogyan lehet 500-600 bort végigkóstolni objektív mércével? 49 szakember 3 napig dolgozik rajta. 7 darab 7 fős bizottság kóstol egész nap. Egy bizottság 3 x 12 bort kóstol naponta, szünetekkel (ami napi 30- 40 minta fejenként). Közben csak nagyon keveset nyelnek le a nedűből, két bor között víz és kifli áll rendelkezésre. Egy  12-es szériában hasonló borok vannak összeválogatva.

Kik döntik el a beküldött borok sorsát? Elsősorban borászok. A 49 bíráló 4/5-e borász, 1/5-e sommelier, illetve egyéb szaktekintély. Tekintettel arra, hogy a VinAgora egy nemzetközi borverseny, a 7 fős bizottságokban maximum 3 fő lehet magyar. Az objektív eredmény miatt fontos, hogy különböző gasztronómiai kultúrákból érkező bírálók üljenek a zsűri soraiban, más és más ízléssel - mi, magyarok például a fűszeres, intenzív, jó savú borokat preferáljuk.

A bevezető után beléptünk a konferenciaterembe, ahol javában zajlott a munka, és csak a poharak koccanásai törték meg a csendet. Persze nem azért, mert a bírálók koccintottak volna, hanem mert minden mintához külön poharat visznek a pincérek a zsűritagoknak.A bírálók laptopok előtt ülnek, és egy szoftver segítségével pontoznak. A megjelenés, illat, zamat pontozása mellett egy 350 fogalomból álló szótár segítségével írhatják le a bor karakterisztikáját és főbb jellemzőit. Ilyenkor "pókerarccal" értékelnek, csak később beszélnek, ha szükséges.

Miután mind a 7 bíráló végzett, az elnök látja az átlagolt végeredményt. Ha egyértelmű a helyezés (például ezüstérmet kap a bor, de az arany ponthatárától messze van), haladnak is tovább. Ha ponthatáron van, megbeszélik az eredményt, ha így sem alakul ki konszenzus, szavaznak.

Érdekes volt látni, hogy milyen fegyelmezetten folyik mindez - a pincérek töltenek, a bírálók pontoznak, utána pár szóban megvitatják, ha kell, és jön a következő bor. A kedélyes beszélgetések a borászok illetve a szakma nagyjai között pedig a termen kívül, a szünetben zajlanak.

Egy sokkal "zajosabb", élettel telibb részét néztük meg a zsűrizésnek ezután: ez a "backstage", ahol nincs megállás, a pincérek szaladgálnak borokkal, dekanterekkel és poharakkal. Egy hangjelzés kíséretében jelenik meg a kijelzőn a bor sorszáma, amit éppen ki kell vinniük a megfelelő asztalhoz.

A borok be vannak készítve különböző hőmérsékletű hűtőkbe, és csak arra várnak, hogy a bírálók poharába kerüljenek. A dekantálást igénylő borok a "fellépést megelőzőleg" át vannak levegőztetve, hogy ideális körülények között legyenek megmérettetve.

Végül a legexkluzívabb része az volt a körbevezetésnek, hogy megkóstoltunk néhány bort, köztük egy olyan aranyérmest, amelyről akkor még rajtunk kívül még senki sem tudta, hogy az. A hónap végén, ha a borgálán újrakóstolom, minden bizonnyal majd elmosolyodok, és az fog járni a fejemben, hogy én már akkor tudtam, hogy plecsnit fog kapni, mikor még ki sem hirdették.

Ezúton is köszönet a szervezőknek a bepillantásért a kulisszák mögé és kívánom, hogy a VinAgora ne csak Magyarország, hanem egész Közép-Kelet-Európa meghatározó borversenye legyen a jövőben.

Idestova két hónapja történt, de így, hogy nagy lassan megszületett a poszt, közlöm.

Sikerült az utolsó télies hétvégét kifognunk a mátrai bortúránkhoz. Nagykabátban sorakoztunk szombat reggel nyolckor a Stadionok buszpályaudvaron a gyöngyösi busz kocsiállásánál. Fel-felelevenítettünk néhány élményt a két évvel ezelőtti gyöngyöstarjáni kirándulásunkról, amikor Ludányi Józsefnél és Csernyik Istvánnál jártunk. Utóbbi fergetegesre sikeredett, így úgy döntöttünk, idén visszatapsoljuk.

Első utunk Szűcsibe vezetett hatalmas kátyúkon és egy zsebre dolgozó buszsöfőrön keresztül, csak hogy a helyi viszonyokba is belekóstoljunk. Aztán a faluközpontban beültünk egy új Ford Mondeóba (micsoda váltás a helyi járat után) és meg sem álltunk a pincesorig. Első vendéglátónk, a Nagy Hársas pince két jóbarátot takar, akik hobbi szinten borászkodnak, és ehhez mérten figyelemre méltó tételeket tesznek le az asztalra. A parányi pincéből gyümölcsös szürkebarátok, tüzes kékfrankosok, és némi testes cabernet franc is előkerült.

"Csúnya baleset" ért minket múlt hét kedden, beleszaladtunk egy tíztagú borkóstolóba a Kadarka borbárban. Eredetileg pár féldecis kóstoló volt tervben a borlapról, azonban ahogy helyet foglaltunk, odajött hozzánk a tulaj, és egy félmondattal meggyőzött. Tehát rábólintottunk, Balla Géza teljes repertoárja két Mátyás királyért, már nyújtottuk is a csuklónk a karszalagért és fröccsent a pohárba az első tétel.

Rögtön egy számunkra ismeretlen fajta, mustos fehér került elénk, és illatra sok újat tudott mutatni. Elsőre azt gondoltuk, hogy egy muskotályos bor lesz, csak egy kicsit más - ennek ellenére illatban nem muskotályos bukét, hanem banánt és dinnyét hozott, elég erőteljesen. A szájban már nem volt olyan intenzív a bor, de jó ivású, virágos tétel. Egy királyleánykával folytattuk, ami egy kellemes, laza átvezetésnek tűnt az utána következő Sauvignon Blanc irányába - üdítő hőmérséklet és vibráló savak, emellé mézes aromák a kortyban, édesség nélkül - igazi szomjoltó volt ez a bor. Nem is várakozott sokáig a poharunkban, annyira jól esett. Ezután hamar kitöltötték a Blanc-t, amivel átléptünk a testes fehérbor kategóriába. Közben odajött hozzánk Géza bácsi személyesen, és kézfogáskor felborult egy pohár az asztalon, amit úgy kommentált: -Csak víz volt? Akkor nem baj. :) Ők afféle öko irányba haladnak a borászattal, rusztikusak a boraik, ez a blanc sem tartozott a mainstreambe - finoman szólva a maga 14,5% alkoholjával. Ehhez azonban élénk savak és némi maradékcukor is társult, így egyensúlyos volt a bor, bár nekem a könnyed leányka után még így csípte egy kicsit a nyelvem.

Intermezzoként néhány szó a kiszolgálásról, ami, mint mindig most is fergeteges volt. Roséhoz, vöröshöz új pohár, szóda és pogácsa ajándékba, maximális figyelmesség és hozzáértés. Utóbbit alapvetőnek gondolnánk, de sok borbárban voltam már, ahol egy-egy borról semmit sem tudtak mondani a felszolgálók.

A vörösök előtt egy rosé cuvéet is kóstoltunk, ami finom volt, de bennem nem hagyott mély nyomot, mert a sötétebb, már-már silleres irányt képviselte. (Én személy szerint a könnyed és üdítő, világos színű, málna és eper ízvilágú rozékat kedvelem). Boros kollegámnak annál inkább tetszett, el volt ájulva a savaitól, és a benne lévő erdei gyümölcsöktől.

A Kékfrankos annál inkább meggyőző volt. Élénk, mély bíbor szín, orrban egy kicsit alkoholos, ízre viszont már selymes, zamatos, szilvalekváros-aszalt szilvás ízvilág, alacsony savérzet. Mindenképp más, mint azok a könnyed, kicsit fűszeres és meggyes kékfrankosok, amihez az itthoni borvidékeken szoktunk.