kóstolónapló

Szekszárdon jártunk – először, és biztosan nem utoljára

2014. október 29. - winevalentine

Némileg bonyolultan jutottunk fel a szekszárdi szőlőhegyre – a késés miatt taxit hívtunk, aki azt mondta, nem talál oda, aztán vártunk egy másik kocsit ahol a taxis szerencsére egyből tudta, merre van az úticélunk.

Ragyogó napsütésben fogadott minket Pósta Péter kóstolótanyájukon, ahol ugyan pincelátogatásra nincs lehetőség, ellenben csodálatos panoráma nyílik a szemben lévő hegyen lévő dűlőkre, sőt, távcsővel néhány híres pincészetet is kiszúrhatunk odaát.

DSC01445_LR.jpg

Dióhéjban annyit kell tudni Póstáékról, hogy mennyiséget és minőséget illetően egy kézműves pince, kb. 15 hektáron gazdálkodnak, és az 5 fő szekszárdi kékszőlő fajta mellett savignon blanc-nal és olaszrizlinggel foglalkoznak. A szőlészetben és borászatban ügyelnek a természetességre – az idei, csapadékos nyár ellenére csak ötször permeteztek, és nem használnak fajtaélesztőt boraik készítésekor. Az általuk készített nedűt Budapesten főként vinotékákban és borbárokban lehet felfedezni, mi a Kadarkában találkoztunk velük először.

Az egész kóstolót a gasztronómiai igényesség jellemezte – rágcsálnivaló gyanánt házi szalámi, kolbász, tepertő került az asztalra, amelyet friss kenyérrel és zöldségekkel fogyasztottunk. Utóbbiaknak sem volt „hipermarketes” a minősége, ízre és állagra is kiválóak voltak.

DSC01427_LR_2.jpg

Elsőként egy 2013-as Pinot Noir Rosé került a poharunkba. Egy igazi természetes, „vad” anyag, nem egy epres málnaszörp illatú, lágy, mainstream rozé. Illatában nem intenzív, de már itt is beköszön a markáns sav, amely később a kortyot is dominálja. Szép sava miatt tisztán is kitűnő, szódával pedig egyenesen csodás. Apropó, ha eddig ásványvízzel itta volna bárki a fröccsöt, el kell felejteni, a szóda apróbb buborékaival sokkal jobb ez az ital.

DSC01395_LR.jpg

A 2012-es Olaszrizlinget az tette számunkra egyedivé, hogy a felét akácfahordóban érlelték. Ez kicsit a bor ízén is érződik, tompítja  a reduktív savakat. A szokásos olaszrizlinges marcipánosság mellett a hordótól kicsit krémes és diós is.

A kóstoló egyik sztárja mindenképpen a Fuxli volt, a rókavörös szekszárdi siller, amelyet a szekszárdi borászok a borvidék egyik zászlósborának szánnak és mindenki elkészíti évente a saját Fuxliját – amely aztán egységes dizájnnal kerül forgalomba. Ez a 2013-as siller, ami egy kékfrankos, kadarka, merlot házasítás, nekem elsőre olyan volt, mint egy mediterrán vörösbor, lágy savakkal és sok gyümölccsel.

A 2012-es Kadarkájuk egy gyümölcskavalkád, olyan sangriás. Nem a 1,5 literes bolti palackos sangria, hanem valami olyan, amit a spanyol Costa Braván kihoznak kancsóban, telepakolva gyümölccsel, hogy hidegen szürcsölgessük. Narancs, banán, dinnye, mindenféle gyümölcsök és némi édesség is megjelenik annak ellenére, hogy teljesen száraz a bor.

A kékfrankos, mint fajta általában nagy kedvencünk, most sem hozott csalódást. 2011-es Kékfrankosuk igazi klasszikus, fűszeres és meggyes illatú. A korty közepe leginkább egy tökéletes meggyszörphöz hasonlítható, a végét pedig a 12 hónap másodtöltésű fahordós érlelés lágyítja meg.

2011-es Cuvéejük nevét aki elsőre le tudja olvasni a palackról, annak szívből gratulálok tekintve, hogy a neve Noirkékmerfranlotpinotkos. Ezzel meg is spóroltuk az első kérdést kóstolásakor, hogy milyen fajták házasítása. Véleményem szerint megérte az összes vörösborukat egybeházasítani, mert egy nagyon kerek bor lett a végeredmény. Illatra keleti fűszeres, parfümös, kicsit a turánra emlékeztet, a korty előbb gyümölcsös, majd csokis. Mindez 14 % alkohollal és jó testtel megáldva. A kóstoló csúcsa.

DSC01406_LR.jpg

Meglepő módon a 2011-es szűretlen Cabernet Franc-juk portugiesereket meghazudtolóan friss kékszőlő illatú. A masszív test ellenére kellemesen gyümölcsös, lágyan „tejes” a korty. Utóbbi nálam beigazolta a feltevést, hogy Szekszárdon gyümölcsösebb, lágyabb, jobb ivású borok készülnek, mint Villányban.

Póstáéktól elindulva átvágtunk a szomszédos hegyen a dűlők közt vezető utakon, aztán visszatértünk a városba – csak azt sajnáltuk, hogy nem hagytunk több időt arra, hogy tovább élvezzük a szekszárdi szőlőlankákat.

A bejegyzés trackback címe:

https://kostolonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr446800905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.