kóstolónapló

Villányban helikoptereztünk

2015. június 28. - winevalentine
Bár sosem borultunk térdre az agyonsztárolt villányi vörösbor-monstrumok előtt, a brigád elérkezettnek tartotta az időt, hogy felrajzoljuk ezt a területet is bországjárásaink térképére. Júniushoz képest csípős reggelen szálltunk be Pesten az autóba, hogy dél felé vegyük az irányt, és 11 órakor már egy parasztház előtt álltunk, a borvidék névadó falujában.

Kisvártatva meg is érkezett Bakonyi Péter, akitől azt reméltük, hogy megmutatja, milyen is, amikor a villányi bor nem mainstream. Ez két dolog miatt is igaz: szortimentjének jelentős részét alkotják fehérborok, illetve a vörösbor készítésről alkotott elképzelései is eltérnek az ott szokásostól.

A ház tornácának oldalára kerültek ki a kóstolót alkotó palackok, és ebből a szempontból is formabontóan, a tornác szegletében zajlott a kóstoló. Az, hogy a kert végében épp frissiben elkészült kóstolóhelységet még nem lehetett igénybe venni, minket egyáltalán nem zavart.

A villányi fehérekkel kapcsolatos előítéleteimet Péter az első borral azonnal ledöntötte - ifjabb koromban nem átalkodtam levenni a polcról villányi hárslevelűt olykor - ezek egytől egyig kiégett savú, kukoricás jellegű borok voltak. Nem úgy Bakonyi Csavargója. 2014-es, friss bor, zöldveltelini, leányka és chardonnay házasítása. Zöldalmás, vibráló savakkal, chardonnayvel szépen lekerekítve. Nem egy hízelgős bor, de egy pohárral simán lecsúszik, felfrissít.

Címkéjén a pince logója látható, egy helikopter, amely nem egy kreatív dizájner fejéből pattant ki, hanem egyszerűen az élet hozta így. Történt ugyanis, hogy volt Péternek egy területe, amit csak egy másik telken keresztül tudott megközelíteni - azonban a szomszéd megtagadta az átjárást. Az ügy jogi útra terelődött, ami sokáig elhúzódott, eközben egy humoros barát azt az ötletet adta, hogy közelítse meg a telkét helikopterrel - amely el is készült, igaz, csak rajzon. Ez ihlette aztán a többi bor címkéjét is, a hőlégballont és a vitorlázórepülőt.
2014-es Olaszrizlingjét, amely szintén fémhordóban érlelődött, a szép keserűmandula ellenére én laposnak éreztem.

dsc06197_lr.jpg
Két teljesen ellentétes Hárslevelűt kóstoltunk ezután 2013-ból és 14-ből. A 13-as szerintem referencia szint, illatban visszafogott, kicsit mézes és virágos jellegű. Tokaji és somlói társaihoz képest nagyon könnyed és jó ivású, kicsit tán mézes-citrusos jellegű, kifinomult bor.

Ezzel szemben 2014-es párja, amely héjon áztatással készült, szalmasárga színű, olyan illattal fogad, hogy szinte kicsordul a pohárból. Ízre is harsány trombitaszó a 13-as lágy szaxofonja után, ömlik a gyümölcs, a méz, majd egy vaníliás-herbális utóízzel köszön le. Aki szereti a markáns fehérborokat, ne hagyja ki.

A vörös sort a 2013-as Kékfrankosával nyitottuk - meglepően világos, rövid héjon áztatással készült bor minimális hordóhasználattal, szedres, meggyes, bogyós illatban és ízben, utóbbiban szép egyensúgy egy kis kesernyével és fűszerességgel, egy nyári szellő könnyedségével. Jó.

Gyakorlatilag egy vertikális Cabernet Franc kóstolóra vállalkoztunk ezután, innen csak egyet-egyet emelek ki.
Pir fantázianévre hallgató házasítása az én tetszésemet nem nyerte el, túlságosan szőlőhéjas, kékszőlős illatra és ízre, ettől portugieseres beütésű.

2010-es Cabernet Francja viszont a fajta egészen más arcát mutatja meg, mint amit Villányból megismerhettünk - szinte minden kortyra más gyümölcs jut eszembe: ringló, áfonya, feketeribizli. És a végén csak egy leheletnyi vanília. Nincs megterhelve hordóval, nincs túlexponálva, nem érzi az ember úgy két korty után, hogy leszakad az ínye a tannintól.

dsc06205_lr.jpg
Abszurdnak hangzik, de nem vicc, ezután, kiderült mit csinál az ember Villányban tömérdek hárs aszúszemmel. Aszút, mert miért is ne! Ugyan Tokajjal nem veszi fel a versenyt, de a 2013-as Hárs Aszúnak megvannak a maga értékei - illatra például csodálatosan körtés, és ezt ízben is hozza, túlcsorduló vilmos áradattal és szép cukorral. A test és a sav kicsit kevés.

Mindent egybevetve, Villány sokkal izgalmasabb hely lehetne, ha több ilyen, nyitott szemléletű borász tevékenykedne a borvidéken. Még több kitűnő hárslevelűt és gyümölcsös cabernet franc-t szeretnénk innen, az untig ismételt nehézsúlyú bordói házasítások helyett!

Hosszú borsort kóstoltunk gyors lezárással, mert ezután Péter szaladt a Fishingre, mi pedig a következő pincénkhez a Kopár tövébe - vissza a mainstreambe.

A bejegyzés trackback címe:

https://kostolonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr647581398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.