Egy kóstoló, amit már pár évben kihagytunk a boros brigáddal - idén a Tokaj-imádat és a téli kóstoló-ínség odavonzott minket. Mások is így lehettek vele, amit a telt ház és a tömeg igazolt. A borászok személyesen prezentálták nedűiket, de nehéz volt őket egy kis beszélgetésre elcsípni, a tömeg miatt. Mint mindig, a kóstoló elején komoly arccal kóstolgató, jegyzetelő népeket, a végén pedig a "még egy kortyot-még ezt is megkóstolom" jellegű vircsaftot lehetett tapasztalni. A szervezők türelmesek voltak, a hivatalosan 9-ig tartó kóstolón még fél 10 után is lézengtek kapatos vendégek.
A pincészetek listája a weboldalon megtalálható, és szigorúan szubjektíven emelnék ki egy párat.
A gyümölcsös bevezetőt az Árpád Hegy Pince csodálatos 2011-es Veres Furmintja szolgáltatta, a meglepetés az ananász íze volt benne. Sikerült ezzel magasra tenni a lécet a kóstoló hátralevő részére.
Pár felejthetőbb tétel után úgy döntöttünk, hogy biztosra megyünk, és egy régi kedvencet kóstolunk meg: Béresékhez mentünk, ahol megállapítottuk, hogy a Lőcse Furmint még minding a leglágyabb, amit ebből a fajtából kóstoltunk. Ahogy a fajta savai belesimulnak a bariqque vaníliájába, zseniális. Kicsit olyan, mint a "borok viszkije": hosszasan el lehet kortyolgatni, testes, erős és egyben lágy.
Az este egyik legnagyobb meglepetése számunkra a Fekete Pince 2008-as száraz furmintja volt - az amúgy kiváló Tornai Prémium Selectionok elbújhatnak mellette. Valójában nem is gondoltuk volna, hogy a másik furmintos borvidékünk, a piciny Somló ekkorát tud majd villantani a sok Tokaji közt. Illatra gyönyörű, Tokajis jegyek - mézes, virágos, barackos, koncentrált - ízre hasonló, kicsit kevesebb koncentrációval. Illatra kései szüretnek mondtam volna. Mindezt amúgy technológaiai bravúrok nélkül, klasszikus módszerekkel - érdekes, mennyivel egyedibbek tudnak lenni a kézműves borok.
Feketéék furmintja után még találtam egy személyes kedvencet: a Bodrog Borműhely, két jóbarát apró pincészete - és fura módon a friss 2012-es furmintjuk jött be, csupa gyümölcs, 6 g maradékcukor - szerintem kitűnő. Kiváncsi vagyok, mi lesz belőle, ha nagy lesz.
Kicsit eldugottan, a lépcsőtől messze, egy hátsó teremben még sok nagyágyú sorakozott, gyakorlatilag az összes mádi pincészet, köztük Szepsy is.Nagy kár, hogy itt már nem volt elég ízérzékelésünk egy újabb maradandó élményhez.