Évek óta részt veszek a boros barátokkal a VinAgora borgálán, ahol körülbelül 600 lezsűrizett bort lehet megkóstolni. Amikor már elfogyott néhány deci bor, és nagyon nem értek egyet egy bírálattal, fel szokott merülni bennem, hogy hogyan tudnak rövid idő alatt ennyi bort lezsűrizni. Megjelenik előttem a kép, ahogy idejönnek a nemzetközi borvilág nagyjai egy kétnapos budapesti tivornyára, ahol a dőzsölés mellett éppen adott hangulatuktól függően lepontozgatják a borokat.

Idén bepillanthattam a kulisszák mögé, és kiderült, hogy minden, ami a zsűrizéskor zajlik, az előbb felvázolt filmszerű jelenet szöges ellentéte - elnök vezette, szigorú bizottságok, csend és fegyelmezett kóstolás - de ne szaladjunk előre. A nyolcfős csapatot, akik részvételt nyertek a zsűrizés megtekintésére, igen vendégszerető módon várták a szervezők a helyszínen, a bejárás előtt kávé és reggeli sütemények segítették a szombat délelőtti "ébredést". Ezután Zilai Zoltán, a borverseny igazgatója beszélt a zsűrizés menetéről.

Egy objektív kóstolási eredményhez ideális körülmények szükségesek - akár egy aranyérmes bor is tűnhet pocséknak melegen, bögréből, egy olajszagú konyhában fogyasztva. Ezért a zsűrizéskor minden egyes részletre, a pohár és a helyszín illatsemlegességére, a bor hőmérsékletére és a nyugodt körülményekre is odafigyelnek.

Hogyan lehet 500-600 bort végigkóstolni objektív mércével? 49 szakember 3 napig dolgozik rajta. 7 darab 7 fős bizottság kóstol egész nap. Egy bizottság 3 x 12 bort kóstol naponta, szünetekkel (ami napi 30- 40 minta fejenként). Közben csak nagyon keveset nyelnek le a nedűből, két bor között víz és kifli áll rendelkezésre. Egy  12-es szériában hasonló borok vannak összeválogatva.

Kik döntik el a beküldött borok sorsát? Elsősorban borászok. A 49 bíráló 4/5-e borász, 1/5-e sommelier, illetve egyéb szaktekintély. Tekintettel arra, hogy a VinAgora egy nemzetközi borverseny, a 7 fős bizottságokban maximum 3 fő lehet magyar. Az objektív eredmény miatt fontos, hogy különböző gasztronómiai kultúrákból érkező bírálók üljenek a zsűri soraiban, más és más ízléssel - mi, magyarok például a fűszeres, intenzív, jó savú borokat preferáljuk.

A bevezető után beléptünk a konferenciaterembe, ahol javában zajlott a munka, és csak a poharak koccanásai törték meg a csendet. Persze nem azért, mert a bírálók koccintottak volna, hanem mert minden mintához külön poharat visznek a pincérek a zsűritagoknak.A bírálók laptopok előtt ülnek, és egy szoftver segítségével pontoznak. A megjelenés, illat, zamat pontozása mellett egy 350 fogalomból álló szótár segítségével írhatják le a bor karakterisztikáját és főbb jellemzőit. Ilyenkor "pókerarccal" értékelnek, csak később beszélnek, ha szükséges.

Miután mind a 7 bíráló végzett, az elnök látja az átlagolt végeredményt. Ha egyértelmű a helyezés (például ezüstérmet kap a bor, de az arany ponthatárától messze van), haladnak is tovább. Ha ponthatáron van, megbeszélik az eredményt, ha így sem alakul ki konszenzus, szavaznak.

Érdekes volt látni, hogy milyen fegyelmezetten folyik mindez - a pincérek töltenek, a bírálók pontoznak, utána pár szóban megvitatják, ha kell, és jön a következő bor. A kedélyes beszélgetések a borászok illetve a szakma nagyjai között pedig a termen kívül, a szünetben zajlanak.

Egy sokkal "zajosabb", élettel telibb részét néztük meg a zsűrizésnek ezután: ez a "backstage", ahol nincs megállás, a pincérek szaladgálnak borokkal, dekanterekkel és poharakkal. Egy hangjelzés kíséretében jelenik meg a kijelzőn a bor sorszáma, amit éppen ki kell vinniük a megfelelő asztalhoz.

A borok be vannak készítve különböző hőmérsékletű hűtőkbe, és csak arra várnak, hogy a bírálók poharába kerüljenek. A dekantálást igénylő borok a "fellépést megelőzőleg" át vannak levegőztetve, hogy ideális körülények között legyenek megmérettetve.

Végül a legexkluzívabb része az volt a körbevezetésnek, hogy megkóstoltunk néhány bort, köztük egy olyan aranyérmest, amelyről akkor még rajtunk kívül még senki sem tudta, hogy az. A hónap végén, ha a borgálán újrakóstolom, minden bizonnyal majd elmosolyodok, és az fog járni a fejemben, hogy én már akkor tudtam, hogy plecsnit fog kapni, mikor még ki sem hirdették.

Ezúton is köszönet a szervezőknek a bepillantásért a kulisszák mögé és kívánom, hogy a VinAgora ne csak Magyarország, hanem egész Közép-Kelet-Európa meghatározó borversenye legyen a jövőben.